Wikipédia

Endre Károly

(1893–1988) költő, újságíró

Endre Károly írói álnevei: Andreas; Engel-Endre Károly (Temesvár, 1893. április 27. – Temesvár, 1988. február 7.) magyar költő, újságíró.

Endre Károly
Élete
Született 1893. április 27.
Temesvár
Elhunyt 1988. február 7. (94 évesen)
Temesvár
Pályafutása
Írói álneve Andreas, Engel-Endre Károly
Jellemző műfaj(ok) vers

ÉletútjaSzerkesztés

1910-ben végezte a temesvári Felső Kereskedelmi Iskolát; textilgyári tisztviselő Budapesten, 1914-től banktisztviselő Temesvárt, 1916-ban hadba vonult, 1919-ben gyári tisztviselő, 1920-tól 1949-ig kereskedelmi érdektestületek főtitkára, 1949-től szocialista nagykereskedelmi egységek főkönyvelője, majd revizora Temesvárt 1957-ig.

1919-ben az Ébredj, Jövendő, 1920-ban a Szemle című temesvári időszaki kiadványok társszerkesztője, s a Komédia című színházi hetilap és a Toll című irodalmi folyóirat munkatársa. 1924–25-ben a Fajankó élclap szerkesztője Andreas álnév alatt. 1924-től Középeurópai Lloyd szerkesztője Engel-Endre Károly álnéven Bach Gyulával.

1919-től a temesvári Arany János Társaság tagja, 1946-tól főtitkára; az Erdélyi Helikon íróközösségének kezdettől fogva, a marosvásárhelyi KZST-nek 1929-től tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Első versét a Temesvári Hírlap közölte 1910-ben. Az első világháború éveiben bontakozott ki az értelmetlen pusztítás ellen tiltakozó költészete. 1918–19-ben bizakodva tekintett a várható változások elé, megidézve a forradalmat: "Vérem, vérem, te drága harmat / Hozd meg, ó hozd meg a forradalmat!" Az ellenforradalom felülkerekedése kedvét szegte, belső emigrációba vonult. Az 1920-as évek elején a Napkelet közölte verseit, de a sajtóban egyre ritkábban, többnyire csak kritikusként jelentkezett. Kemény Hajni temesvári szalonjában találkozott fiatal művésztársaival, köztük Bardócz Árpád, Bechnitz Sándor, Szuhanek Oszkár. A fiatalon meghalt Kemény Hajni költőnő posztumusz kötetéhez ő írt bevezetőt. Saját verseket ebben az időszakban nem alkotott.

A népfronti korszakban szólalt meg újra: 1936-ban a Korunk hasábjain közzétett Gorkij-requiem című költeményében számolt le korábbi tétovaságával, világosan megfogalmazva az alternatívát: "Nehéz vallani, nagy az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény." Rilke-fordításait 1939–40-ben az Erdélyi Helikon közölte.

A második világháború után töretlenül ível tovább humanista lírája. Legsikerültebb alkotása e korszakból disztichonokban írt Görzi elégiák című háborúellenes lírai életregénye, amelyben a költő a háború és a béke, emberség, bátorság csatáját idézi fel. Lenau című másik versében a bánsági születésű német romantikus költő emlékét idézve már kortárs élményeiről vall. Könyvismertetéseit, irodalomesztétikai tanulmányait a Korunk és az Igaz Szó közölte. Nemzedéki emlékiratának egy részlete Írók a vihar előtt című alatt A Hétben (1978/18) jelent meg.

Munkái (válogatás)Szerkesztés

  • Az ember, aki járva jár (versek, Bp. 1922)
  • Az ember a csillagok alatt (versek, az Arany János Társaság kiadása, Temesvár, 1947)
  • Válogatott versek (1957)
  • Elégiák és rapszódiák (1962)
  • Legszebb versei (Majtényi Erik előszavával, 1964)
  • Versek (RMI, Méliusz József bevezetőjével, 1965)
  • Őszutóm versei (Temesvár, 1972)
  • Görzi elégiák (1978)
  • Periandrosz (1982)
  • Pongrácz P. Mária: A Parnasszus ölében. Endre Károly avagy egy életmű megközelítése / Az ismeretlen Endre Károly. Endre Károly fiatalkori verseiből; Facla, Temesvár, 1983
  • Örök megújhodás. cikkek, úti jegyzetek, emlékezések; sajtó alá rend., bev., jegyz. Szekernyés János; Kriterion, Bucureşti, 1988
  • Műfordításai a Marcel Breslașu: Ének a csudafáról című kötetben (1963) jelentek meg.

IrodalomSzerkesztés

  • Méliusz József: Illő tiszteletadás egy életműnek. Igaz Szó 1965/10; újraközölve Az új hagyományért, 1969
  • Márki Zoltán: Humanizmus és példamutatás. Utunk 1966/17.
  • Huszár Sándor: Az átélés gyönyörűségéről és borzalmáról. Utunk 1967/2; újraközölve Az író asztalánál, 1969. 181-99.
  • Bodor Pál: Konok hűség. Igaz Szó 1968/6. – Kovács János: Őszből szőtt tavasz. Utunk 1973/12.
  • Szekernyés János: Ember a csillagok alatt. Beszélgetés Endre Károllyal. A Hét, 1978/18.
  • Mandics György: "...csak kenyérrel". Igaz Szó 1978/4.
  • Majtényi Erik: E. K. portáján. Előre 1978. ápr. 23.

ÉletrajzSzerkesztés

  • Pongrácz P. Mária: A Parnasszus ölében – Endre Károly, avagy egy életmű megközelítése. Facla könyvkiadó, Temesvár 1983.02.26.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Endre_Károly&oldid=23586222”