Főmenü megnyitása

Szekernyés János

(1941–) erdélyi magyar helytörténész

Szekernyés János (Kajántó, 1941. szeptember 27.) erdélyi magyar helytörténész, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő, felesége Kurkó Irén (1941).

Szekernyés János
Született 1941. szeptember 27. (78 éves)
Kajántó
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Házastársa Szekernyés Kurkó Irén
Foglalkozása helytörténész, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő
Kitüntetései Kőváry László-díj (2013)

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit Kolozsváron, az Ady Endre Középiskolában végezte (1959), majd a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1964). Egy évet Nagyiratoson tanított; 1965–68 között a temesvári Szabad Szónak volt a belső munkatársa, 1968–74 között az Előre bánsági területi tudósítója, kulturális rovatának vezetője, 1974–91 között A Hét bánsági szerkesztője, 1991–92-ben az Erdélyi Tudósító temesvári munkatársa. 1992–93-ban a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház irodalmi titkára, majd megbízott igazgatója; nyugdíjba vonulásáig (2004) az Agenda temesvári sajtótröszt újságíró munkatársa. 1992-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének, 2002-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke.

MunkásságaSzerkesztés

Első cikke az Igazságban jelent meg (1960); továbbiak a Korunk, Új Élet, Ifjúmunkás, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Brassói Lapok, Szabad Szó, Vörös Lobogó, Temesvári Új Szó, Heti Új Szó, Irodalmi Jelen, Európai Utas, Szeged, stb. hasábjain. Rendszeresen foglalkozik a Bánság irodalomtörténeti, helytörténeti, művészeti vonatkozásaival; az Ezredvég c. temesvári irodalmi és művészeti lap alapító főszerkesztője (1990–93/1998). Tucatnyi képzőművészeti katalógust szerkesztett s látott el előszóval.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak kezdettől fogva temesvári munkatársa, bánsági szócikkei többségének szerzője. Módszeresen gyümölcsöztette alapos helytörténeti kutatásait: a temesvári Szabad Szóban már 1967-ben cikksorozatot közölt a régi Temesvárról; a Bartók-dolgozatok c. tanulmánykötetben (Bukarest, 1981) Bartók bánsági kapcsolataihoz szolgált újabb adalékokkal, az Utunk Kodályhoz c. kötetben (Bukarest, 1984) a zeneszerző bánsági kapcsolatait tárta fel. Helytörténeti kutatásai eredményeit összegezve szerkesztette a temesvári Rádió magyar nyelvű adásában éveken át a „Temesvári séták” címmel sugárzott műsort, a Heti Új Szóban pedig 1994-től kéthetenkénti rendszerességgel közöl írásokat a Bega-parti város múltjáról „Temesvár kövei” összefoglaló rovatcím alatt.

Több évtizedes helytörténeti kutatásainak eredményeit érlelte kötetekké a Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998); Bartók Béla és a Bánság (Temesvár, 2006). A temesvári Nyugati Egyetem kiadójánál, Alexandru Ruja egyetemi tanár szerkesztésében megjelent Dicţionar al scriitorilor din Banat c. terjedelmes lexikon (Temesvár, 2005) magyar irodalomra vonatkozó szócikkeinek szerzője, koordinátora és szerkesztője.

KöteteiSzerkesztés

  • Jecza Péter (Bukarest, 1981. Kriterion Galéria);
  • Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998);
  • Temesvár reformátussága (Temesvár, 2000);
  • A temesvári Millenniumi templom (Temesvár, 2001);
  • Székely László (magyar–román–angol nyelvű album, Kolozsvár, 2002);
  • Notre-Dame zárda és templom (Temesvár, 2002);
  • Jecza Péter (Marosvásárhely, 2003);
  • Maderspach (Jancsó Árpáddal, Temesvár, 2004);
  • „Az igaz élet a legszebb imádság”. Szabolcskától – Szabolcskáról (Temesvár, 2005);
  • A temesvári Szent György Székesegyház (Temesvár, 2005);
  • A temesvár-erzsébetvárosi Jézus Szíve-templom (Temesvár, 2006);
  • Bartók Béla és a Bánság (Tenesvár, 2006);
  • Gallas Nándor (Marosvásárhely, 2007);
  • A temesvár–józsefvárosi Mária születése plébániatemplom (Temesvár, 2008)
  • A magyarság emlékjelei a Bánságban; Hang Art, Temesvár, 2013

Gondozásában jelent meg Markovits Rodion Szibériai garnizon című regénye (Kolozsvár, 2007) és Páholyból c. publicisztikai gyűjteménye (Bukarest, 1971), Károly Sándor két önéletrajzi regénye (Mosolygó esztendők – Kalandos évek. Bukarest, 1979) és Endre Károly Örök megújhodás c. publicisztikai kötete (Bukarest, 1988) a Romániai Magyar Írók sorozatban; utószavával Negoiţă Lăptoiu Magda Ziman c. művészmonográfiája (Temesvár, 2006).

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

A Királyhágómelléki református egyházkerület a Pro Ecclesia-díjjal jutalmazta, Temes Megye Önkormányzata Pro Cultura Timisiensis-díjjal tüntette ki, ezenkívül megkapta a temesvári római katolikus püspökség Szent Gellért-emlékérmét.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Jancsó Árpád: Egy százéves könyv folytatása. Heti Új Szó, 2000. november 2.
  • Beke György: Bartók szülőföldjén. Barangolások Erdélyben. 4. kötet. Budapest, 2002.
  • Kurkó Irén: Műkritikus a temesvári képzőművészek szövetségének élén. Szekernyés János új feladatok előtt. Nyugati Jelen 2002. március 23.
  • Pataki Zoltán: Emlékalbumban megörökített életmű. Székely László Temesvárnak alkotott. Heti Új Szó 2002. október 22.
  • Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan. Marosvásárhely, 2003.
  • A Szent György-székesegyház krónikája. Nyugati Jelen 2005. július 12.
  • A legurbánusabb város – beszélgetés Szekernyés János temesvári íróval, művészettörténésszel. Európai Utas 2006/1.
  • Márton Éva: Újabb adalékok a Bartók-életműhöz. Krónika 2006. május 2.
  • Boér Jenő: Szekernyés Jánost kitüntették. Művelődés, 2007/4.
  • Mészáros Ildikó: Budapest–Temesvár: képzőművészeti kapcsolatok gyorsvasútján. Beszélgetés Szekernyés Jánossal, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnökével. Heti Új Szó, 2008. május 2.