Szekernyés János

Szekernyés János (Kajántó, 1941. szeptember 27.) erdélyi magyar helytörténész, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő, felesége Kurkó Irén (1941).

Szekernyés János
Született	1941. szeptember 27. (82 éves) Kajántó
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Szekernyés Kurkó Irén
Foglalkozása	helytörténész, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő
Iskolái	Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1964)
Kitüntetései	Kőváry László-díj (2013)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Középiskoláit Kolozsváron, az Ady Endre Középiskolában végezte (1959), majd a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1964). Egy évet Nagyiratoson tanított; 1965–68 között a temesvári Szabad Szónak volt a belső munkatársa, 1968–74 között az Előre bánsági területi tudósítója, kulturális rovatának vezetője, 1974–91 között A Hét bánsági szerkesztője, 1991–92-ben az Erdélyi Tudósító temesvári munkatársa. 1992–93-ban a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház irodalmi titkára, majd megbízott igazgatója; nyugdíjba vonulásáig (2004) az Agenda temesvári sajtótröszt újságíró munkatársa. 1992-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének, 2002-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke.

Munkássága

Első cikke az Igazságban jelent meg (1960); továbbiak a Korunk, Új Élet, Ifjúmunkás, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Brassói Lapok, Szabad Szó, Vörös Lobogó, Temesvári Új Szó, Heti Új Szó, Irodalmi Jelen, Európai Utas, Szeged, stb. hasábjain. Rendszeresen foglalkozik a Bánság irodalomtörténeti, helytörténeti, művészeti vonatkozásaival; az Ezredvég című temesvári irodalmi és művészeti lap alapító főszerkesztője (1990–93/1998). Tucatnyi képzőművészeti katalógust szerkesztett s látott el előszóval.

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak kezdettől fogva temesvári munkatársa, bánsági szócikkei többségének szerzője. Módszeresen gyümölcsöztette alapos helytörténeti kutatásait: a temesvári Szabad Szóban már 1967-ben cikksorozatot közölt a régi Temesvárról; a Bartók-dolgozatok című tanulmánykötetben (Bukarest, 1981) Bartók bánsági kapcsolataihoz szolgált újabb adalékokkal, az Utunk Kodályhoz című kötetben (Bukarest, 1984) a zeneszerző bánsági kapcsolatait tárta fel. Helytörténeti kutatásai eredményeit összegezve szerkesztette a temesvári Rádió magyar nyelvű adásában éveken át a „Temesvári séták” címmel sugárzott műsort, a Heti Új Szóban pedig 1994-től kéthetenkénti rendszerességgel közöl írásokat a Bega-parti város múltjáról „Temesvár kövei” összefoglaló rovatcím alatt.

Több évtizedes helytörténeti kutatásainak eredményeit érlelte kötetekké a Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998); Bartók Béla és a Bánság (Temesvár, 2006). A temesvári Nyugati Egyetem kiadójánál, Alexandru Ruja egyetemi tanár szerkesztésében megjelent Dicţionar al scriitorilor din Banat című terjedelmes lexikon (Temesvár, 2005) magyar irodalomra vonatkozó szócikkeinek szerzője, koordinátora és szerkesztője.

Kötetei

• Jecza Péter szobormetaforái (Bukarest, 1981. Kriterion Galéria)
• Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998)
• Temesvár reformátussága (Temesvár, 2000)
• A temesvári Millenniumi templom (Temesvár, 2001)
• Székely László (magyar–román–angol nyelvű album, Kolozsvár, 2002)
• Notre-Dame zárda és templom (Temesvár, 2002)
• Jecza Péter (Marosvásárhely, 2003)
• Maderspach (Jancsó Árpáddal, Temesvár, 2004)
• „Az igaz élet a legszebb imádság”. Szabolcskától – Szabolcskáról (Temesvár, 2005)
• A temesvári Szent György Székesegyház. Szent Gellért öröksége (Temesvár, 2005)
• A temesvár-erzsébetvárosi Jézus Szíve-templom (Temesvár, 2006)
• Bartók Béla és a Bánság (Tenesvár, 2006)
• Gallas Nándor (Marosvásárhely, 2007)
• A temesvár–józsefvárosi Mária születése plébániatemplom (Temesvár, 2008)
• A magyarság emlékjelei a Bánságban; Hang Art, Temesvár, 2013

Gondozásában jelent meg Markovits Rodion Szibériai garnizon című regénye (Kolozsvár, 2007) és Páholyból című publicisztikai gyűjteménye (Bukarest, 1971), Károly Sándor két önéletrajzi regénye (Mosolygó esztendők – Kalandos évek. Bukarest, 1979) és Endre Károly Örök megújhodás című publicisztikai kötete (Bukarest, 1988) a Romániai Magyar Írók sorozatban; utószavával Negoiţă Lăptoiu Magda Ziman című művészmonográfiája (Temesvár, 2006).

Társasági tagság

• Romániai Képzőművészeti Szövetség
• Temesvári Ormos Zsigmond Irodalmi Társaság
• Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME)

Díjak, elismerések

A Királyhágómelléki református egyházkerület a Pro Ecclesia-díjjal jutalmazta, Temes Megye Önkormányzata Pro Cultura Timisiensis-díjjal tüntette ki, ezenkívül megkapta a temesvári római katolikus püspökség Szent Gellért-emlékérmét.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Szekernyés János szócikkét lásd 556. p. ISBN 973 97980 0 4

További információk

• Jancsó Árpád: Egy százéves könyv folytatása. Heti Új Szó, 2000. november 2.
• Beke György: Bartók szülőföldjén. Barangolások Erdélyben. 4. kötet. Budapest, 2002
• Kurkó Irén: Műkritikus a temesvári képzőművészek szövetségének élén. Szekernyés János új feladatok előtt. Nyugati Jelen 2002. március 23.
• Pataki Zoltán: Emlékalbumban megörökített életmű. Székely László Temesvárnak alkotott. Heti Új Szó 2002. október 22.
• Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan. Marosvásárhely, 2003
• A Szent György-székesegyház krónikája. Nyugati Jelen 2005. július 12.
• A legurbánusabb város – beszélgetés Szekernyés János temesvári íróval, művészettörténésszel. Európai Utas 2006/1.
• Márton Éva: Újabb adalékok a Bartók-életműhöz. Krónika 2006. május 2.
• Boér Jenő: Szekernyés Jánost kitüntették. Művelődés, 2007/4.
• Mészáros Ildikó: Budapest–Temesvár: képzőművészeti kapcsolatok gyorsvasútján. Beszélgetés Szekernyés Jánossal, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnökével. Heti Új Szó, 2008. május 2.