Walter Gyula

erdélyi magyar költő, szerkesztő

Walter Gyula (Tövis, 1892. január 27.Kolozsvár, 1965. április 16.) erdélyi magyar költő, szerkesztő.

Walter Gyula
Élete
Született 1892. január 27.
Tövis
Elhunyt 1965. április 16. (73 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Gyula témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

1911 és 1915 között a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem hallgatója volt, ahol diplomját is szerezte. 1916–19, 1933–38 és 1940–44 között helyettes, ill. társszerkesztője volt az Erdélyi Szemlének; 1922–25 között felelős szerkesztője, illetve szerkesztője a Pásztortűznek; közben szerkesztette a Színházi Újságot (1919–21), a Kolozsvárt megjelenő Heti Újságot (1924), felelős szerkesztője a Színház és Film c. kolozsvári lapnak (1928–30), majd szerkesztője a Kolozsvári Friss Újságnak (1930–35), társszerkesztője a Széphalomnak (1938). Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára, 1925–35 között az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet főtitkára, 1941-től az EMKE titkári teendőit látta el. A második világháborút követő években Kolozsvárt antikváriumot vezetett; amikor azt 1949-ben államosították, egyedi kiadványokban gazdag saját könyvtárát is elvették.

MunkásságárólSzerkesztés

„Lelkes transzilvanista – írja róla Jancsó Elemér –, s talán a legelső a mai erdélyi írók között, aki ezt a transzilvanizmust cikkeiben tudományosan megmagyarázni és elhitetni próbálja is… 1919 után nem tesz mást, csak … a régi transzilvanista programot próbálja a gyakorlati életbe átvinni” (Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kolozsvár, 1934). Ugyanő „az erdélyi irodalom hőskorának lelkes Kazinczyja”, szerkesztőtársa, S. Nagy László „a jóság énekese”-ként jellemzi.

„A csendes hangulatok költője ő, aki a világmegváltás helyett saját élete és lelke megváltására, a művészet általi állandó újjászületésre, felfrissülésre vágyik… Legtöbbnyire az örök emberi érzelmek: a szerelem, a halál vagy a futó hangulatok érdeklik… Formai készsége határozottan erős, de itt sem tud újat adni ” – jellemzi költészetét ugyancsak Jancsó Ele­mér.

EmlékezeteSzerkesztés

 
Walter Gyula síremléke a házsongárdi temetőben

Sírja a házsongárdi temetőben található.

KöteteiSzerkesztés

  • A vágyaim (versek, Székelyudvarhely 1923);
  • Régi erdélyi hangok. Jelenetek a történelem kárpitja mögül 3 felvonásban (Bonyhai Ádám álnéven, Marosvásárhely, 1923);
  • Izenet a világnak (versek, Berlin 1924);
  • Énekel a jóság (versek, Arad 1927);
  • Kolozsvár kövei. Regényes rajzok. (Erdélyi könyvesház, Kolozsvár, 1937);
  • A kövek lelke (Erdélyi könyvesház, Kolozsvár, 1938);
  • Magyar rapszódia (Kolozsvár, 1940);
  • Üzent az erdő : [versek]. (Kolozsvár, 1942).

Irodalmi levelezésének néhány darabját Marosi Ildikó közölte (Molter Károly Levelezése. I–II. Kolozsvár–Budapest, 1995, 2001).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Reményik Sándor: Walter Gyula: A vágyaim. Ellenzék 1923. dec. 23. Újraközölve Reményik Sándor: Kézszorítás. Kolozsvár–Budapest, 2007. 381–383.
  • pk [Pakocs Károly]: Izenet a világnak. Walter Gyula versei. Pásztortűz 1924. II. 177.
  • Gaál Gábor: Lírikusok az utódállamokban. Korunk, 1927/12.
  • Molter Károly: Walter Gyula: Énekel a jóság. Ellenzék, 1927/288.
  • Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Koéozsvár, 1934. Újraközölve Jancsó Elemér: Kortársaim. Bukukarest, 1976. Romániai Magyar Írók.
  • snl [S. Nagy László]: Walter Gyula: A jóság énekese. Erdélyi Szemle, 1934/3.
  • Járosi Andor: Walter Gyula elbeszéléskötete. Pásztortűz, 1938/4.
  • Tapsony Endre: Üzent az erdő. Walter Gyula versei. Erdélyi Szemle, 1942/2.
  • Jávor József: Két magányos erdélyi költő: Walter Gyula és Salamon László. Erdélyi *Szemle, 1943. január 3.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés