Főmenü megnyitása

Telegdi János vagy Telegdy János (Érsekújvár, 1574 körül[1]Kalocsa, 1647) római katolikus főpap, kalocsai érsek, Bosznia püspöke, váradi és nyitrai püspök.

Telegdi János
Nagyvárad, Nyitra, majd Kalocsa püspöke
Címere
Címere

Született 1574 körül
Érsekújvár
Elhunyt 1647
Kalocsa
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1613 – 1619
(Nagyvárad)
Püspökségi ideje
1619 – 1624
(Nyitra)
Püspökségi ideje
1623 – 1647
(Kalocsa)
Előző püspök
Következő püspök
Lépes Bálint
Püsky János
Telegdi János a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Telegdi János témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Telegdi Miklós (1535–1586) esztergomi érseki helynök és érsekségi kormányzó unokaöccse. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte. 1594. február 10-én szentelték alszerpappá Győrben, és ugyanezen évben lett zólyomi főesperes, illetve pappá szentelésére is sor került. Még 1594-től Érsekújvárra nevezték ki plébánosnak, később Széplakra prefektusnak. 1605-ben esztergomi kanonok, 1608-ban nagyprépost, 1609-ben pedig váradi püspök lett. 1610. január 27-én V. Pál pápa Bosznia püspökévé nevezte ki, 1611-ben szentelték fel Rómában. 1619 márciusában nyitrai püspök lett. 1620-ban Bethlen Gábor megtámadta a nyitrai várat és Telegdyt megadásra kényszerítette, aki ekkor Bécsbe menekült. 1623-ban kalocsai érsek lett, de VII. Orbán pápa jóváhagyásával nyitrai püspökségét is megtartotta. Ennek okán több támadás érte, végül kevéssel halála előtt, 1647-ben püspöki címéről lemondott.

Telegdi és a székely írásSzerkesztés

 
Telegdi János Rudimentáinak székely–magyar rovásírásos ábécéje

Telegdi János munkássága nagy és ellentmondásos hatást gyakorolt a székely írás kutatására. (Megjegyzendő, hogy a szakirodalomban a szerzőséggel kapcsolatban is vannak kételyek: ebben a korban több Telegdi János is élt Magyarországon és Erdélyben, és egyes kutatók nem a katolikus érseknek tulajdonítják a művet, hanem református szerzőnek.) A röviden csak Rudimenta néven emlegetett munkában (teljes, latin nyelvű címe: Rudimenta Priscae Hunnorum [s. Siculorum] linguae breuibus quaestionibus ac responsionibus comprehensa azaz magyarul A hunok [avagy székelyek] régi nyelvének elemei rövid kérdések és válaszok formájában összefoglalva) egyfajta tankönyvként rögzítette a székelyek írásáról összegyűjtött ismereteit. A mű másolatokban viszonylag széles körben elterjedt, és nagy hatással volt az ezután keletkezett rovásírásos szövegekre, ami azért volt problematikus, mert Telegdi munkája távolról sem volt hibátlan, és az ezután, az ő hatását magukon viselő szövegek esetében már nagyon nehéz eldönteni, hogy azokban mi az eredeti székely írás emléke, és mi az, amit Telegdi adott hozzá az írás kialakításához.[2]

A Rudimenta eredeti kézirata nem maradt fenn, de több másolata is ismeretes különböző korabeli könyvtárak révén. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a művet 1598-ban Leidenben kinyomtatták, de ez valószínűleg félreértés lehetett, mert a legalaposabb modern kutatás sem talált nyomára egyetlen európai könyvtárban sem. Kéziratos másolatban viszont számos példányban fennmaradt. Ezek közül a legteljesebbnak a Gießen egyetemén a 18. század elején készült változatot tartják. Erről készült több áttételen keresztül az a másolat is, ami 1861-ben került a Magyar Tudományos Akadémia birtokába.[3] További másolatok maradtak fenn – kissé eltérő változatokban – Erdélyben, a fogarasi könyvtárban, majd Marosvásárhelyen, illetve Nagyenyeden és másutt.[4]

A műhöz Baranyai Decsi János írt előszót. Ezt követi „A hun betűkről, amit közönségesen szólva székely betűknek neveznek” című rész, ami a kor nyelvtankönyveire jellemző módon kérdés-felelet, illetve példák révén mutatja be a székely írást. Egészében véve a munkából úgy tűnik, hogy a szerző nem ismerte tökéletesen a székely írást. Nem is említi, hogy rovást eredetileg fába vésték, erről valószínűleg nem is tudott. Ennek megfelelően betűi lekerekítettek, az írótollhoz alkalmazottak.[5] A betűk ismertetése után a könyvecske következő nagyobb egységében a ligatúrákkal, az összevont betűkkel foglalkozik a szerző. Ezeket rövidítéseknek (abbrevationes) nevezte. A nyelvtani rész után következik példaképpen a Miatyánk és a Hiszekegy szövege rovásírással.[6]

Telegdi János munkája alapvető szerepet játszott abban, hogy a csaknem feledésbe merült székely írást, a betűk hangértékét a 18. században, az érdeklődés feltámadása idején nem kellett újra megfejteni. A Rudimenta elkészülte után viszont, a 17-18- században keletkezett székely rovásírásos emlékek – néhány fontos kivétellel, mint az Énlaki és a Rugonfalvi felirat – már ezeket a „sztenderdizált” betűket alkalmazzák.[7]

MűveiSzerkesztés


JegyzetekSzerkesztés

  1. http://lexikon.katolikus.hu/T/Telegdi.html
  2. Sándor 2014 236. o.
  3. Sándor 2014 240. o.
  4. Sándor 2014 242. o.
  5. Sándor 2014 239. o.
  6. Sándor 2014 237. o.
  7. Sándor 2014 246. o.
  8. Sebestyén Gyula 1909-ben kiadta legrégibb másolatát és fordításait a Rovás és rovásírás c. könyvében.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés



Előde:
Mikács Miklós
Nagyváradi katolikus püspök
1613–1619
Utóda:
Pyber János
Előde:
Lépes Bálint
Nyitrai katolikus püspök
1619–1624
Utóda:
Bosnyák István
Előde:
Lépes Bálint
kalocsai érsek
1623–1647
Utóda:
Püsky János