Lépes Bálint

Lépes Bálint (Győr, 1570 körül – Győr, 1623. május 6.) kalocsai érsek, nyitrai, majd győri püspök, királyi kancellár, jelentős egyházi író. A magyar ellenreformáció egyik vezető egyénisége volt.

Lépes Bálint
Nyitra, Kalocsa, majd Győr püspöke
Született	1570 körül Győr
Elhunyt	1623. május 6. Győr
Felekezet	római katolikus egyház
Püspökségi ideje 1608. április 19. – 1619. március 29. (Nyitra)
Püspökségi ideje 1619. március 29. – 1623. május 6. (Kalocsa)
Püspökségi ideje 1619. március 29. – 1623. május 6. (Győr, kormányzó)
Előző püspök Következő püspök Naprágyi Demeter Telegdi János
Lépes Bálint a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lépes Bálint témájú médiaállományokat.

Élete

Nemesi családból származott, apja a 16. század derekán városi esküdt volt. Tanulmányait Győrött, Nagyszombatban és Bécsben végezte. 1589-ben csornai prépost, 1593-ban esztergomi kanonokká és zólyomi s még ugyanazon évben nyitrai főesperessé nevezték ki. Rövid idő múlva lemondva esztergomi javadalmáról, győri őrkanonok (1594). Győr török megszállása idején Sopronban tartózkodott, a Szent Mihály templom hitszónoka volt. 1600-ban váradi nagyprépost, 1602-ben aradi prépost és szalkai apát volt. 1604-ben Pethe Márton győri püspök Lengyelországba küldte követségbe. Rudolf a királyi ítélőtáblához ülnökké nevezte ki. 1606-ban már tinini püspök volt. 1608-ban mint veszprémi püspök szerepel. Ugyanazon év decemberében nyitrai megyés püspökké és 1609-ben királyi kancellárrá nevezték ki. 1612-ben Majna-Frankfurtban járt Ferenczffy Lőrinc titkárával, ahol Szenczi Molnár Albert vendégelte meg. II. Mátyás 1614-ben Linzbe összehívott gyűlésére Magyarország részéről Lépest küldték. 1619-ben kalocsai érseki címet kap, július 22-től a győri püspöki javadalmakat is bírta. 1620-ban Bethlen Gábornál járt követségben járt, majd a fejedelem a császárral békét kötött. Tiltakozott a bécsi béke katolikus egyházat hátrányosan érintő rendelkezései ellen. A születő magyar barokk próza képviselője volt.

Művei

• Imádságos könyv. Prága, 1615 (Egyetlen csonka példánya a budapesti egyetemi könyvtárban.)
• Az halando es iteletre menendoe tellyes emberi nemzetnek Fenyes Tükörö. Melliet ... minden üdvössege szomiuhozo hitü keresztyennek szeretetel aianll es dedical. Prága, 1616. Következik külön czímlappal: Masodik Keonyv Az itéletreol ... (2. kiadás. Eger, 1771. XVII. századi kézirata a m. n. múzeumban.)
• Pokoltol rettenteo es mennyei bodogsagra edesgeteo Tükör. Melyből világosan ki teczik, hogy az kik Jótt cselekszenek, az Eorök Eletre ménnek; az kik pedig gonoszt, az Eorökké való Tűzre vettétnek. Prága, 1617. Masodik keönyv az Menyországrol. (2. kiadás. Eger, 1771)

Két utóbbi művében Lépes az úgynevezett négy utolsó dologról (halál, utolsó ítélet, menny, pokol) elmélkedik. Műve tulajdonképpen Gabriele d'Inchino olasz szerzetes hasonló témakörű, Antonius Dulcken által latinra fordított könyvének magyarított változata. A két mű anyagát tulajdonképpen prédikációnak szánta – valószínűleg egyes részleteit el is mondta –, a művek egésze mégis inkább elmélkedésre késztető olvasmány. Lépes hosszú láncban vonultatja fel a bibliai és antik történeteket, idézeteket, filozófusok- és egyházi szerzők elmélkedéseit, hogy a felfokozott képzelet erejével kényszerítsék az olvasót az evilági élet értéktelen hitványságának, az üdvösségkeresés szükséges voltának elismerésére.

Fontosnak tartotta a Loyolai Szent Ignác által megkövetelt beleélést, a tipikusan barokk elragadtatás (eksztázis) felidézését az olvasóban. Ennek szolgálatába állította minden retorikai és stilisztikai eszközét: a drámai előadásmódot, a képzuhatagokat, a folytonos halmozást, a minden ízükben kidolgozott, erősen vizuális hasonlatokat, a meglepő szóképeket, metaforákat. Annak a bizonyítására, hogy mindenki meghal, Lépes szükségesnek tartja V. Pálig († 1621) valamennyi – 236! – pápa név szerinti felsorolását, de nem feledkezik császárok, magyar királyok, antik filozófusok, híres tudósok, és hadvezérek sorozatának közlésétől sem. Jellemző, hogy a pokolnak egyik, Szent Ágostontól átültetett leírásában az „Ott... lészen” mondatnak 34 alanya van. Lépes szeretettel részletezi – akár egy oldalas terjedelemben – hasonlatait, mondanivalóját felkiáltásokkal, szónoki kérdésekkel („Hol vagyon az első pápa? ... Hol az erős Cyrus? ... Hol amaz nagy sok csudatevő Moyses?”), sűrű – de mindig alaposan megmagyarázott – latin idézetekkel, szójátékokkal, gazdag zeneiségű körmondatokkal színesíteni.

Források

• Győri életrajzi lexikon
• Klaniczay Tibor 1961: Reneszánsz és barokk. Budapest
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• szerk.: Sőtér István: A magyar irodalom története I–VI. Budapest: Akadémiai Kiadó (1962–1966) 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  

További információk

• Bod Péter: Magyar Athenas 161. l.
• Horányi Elek, Memoria II. 480. l.
• Katona István, Historia Critica XXIX. 961. l.
• Pauer János, Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Székesfejérvár, 1847. 397., 404. lap.
• Ferenczy Jakab és Danielik József, Magyar Irók 1. 296. l.
• Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 372., 374., 376. l.
• Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár I. 206., 212., 215. l.
• Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka, Nagyszombat, 1893. 290. l.
• Petrik Géza Bibliográfiája
• Szenczi Molnár Albert naplója ... Bpest, 1898. 56. l.

Előde:
Naprágyi Demeter

Veszprémi püspök
1608

Utóda:
Radovics Péter

Előde:
Szuhay István

Nyitrai katolikus püspök
1608–1619

Utóda:
Telegdi János

Előde:
Naprágyi Demeter

Kalocsai érsek
1619–1623

Utóda:
Telegdi János

Előde:
Naprágyi Demeter

Győri püspök
1619–1623
kormányzóként

Utóda:
Dallos Miklós