Pauer János

Pauer János (Ráckeve, 1814. augusztus 1. – Székesfehérvár, 1889. május 15.) teológiai doktor, az egyik legjelentősebb székesfehérvári püspök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Pauer János
Valentiny János festménye
Született	1814. augusztus 1. Ráckeve
Elhunyt	1889. május 15. (74 évesen) Székesfehérvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	címzetes püspök (1872. május 6. – ) segédpüspök (1872. május 6. – ) székesfehérvári katolikus püspök (1878. december 25. – )
Sírhelye	Szent Kereszt-temetőkápolna
székesfehérvári püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1838. augusztus 19.
Püspökké szentelés	1872. június 29. Esztergom
Szentelők	Simor János (főszentelő) Peitler Antal József (társszentelő) Szabó Imre (társszentelő)
Hivatal	székesfehérvári segédpüspök
Hivatali idő	1872–1878
Hivatal	székesfehérvári püspök
Hivatali idő	1878–1889
Elődje	Dulánszky Nándor
Utódja	Steiner Fülöp
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Schlauch Lőrinc 1873. szeptember 21. Boltizár József 1875. október 24.
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Pauer János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Pauer György polgár és Vecsey Juliánna (református vallású) fia. Az atyja halálával korán árvaságra jutott fiút Simonyi Pál székesfehérvári nagyprépost vette pártfogásba s neveltette; alsóbb iskoláit Székesfehérvárott, a felsőbbeket Pesten a Piarista Gimnáziumban végezte. Horváth János székesfehérvári püspök 1834-ben fölvette egyháznövendékei közé s magasabb kiműveltetésére Rómába küldte a Collegium Germanicum et Hungaricumba, ahonnét hit- és egyházjog-doktori címmel tért vissza püspöke mellé titkári minőségben.

1838. augusztus 19-én pappá szenteltetett fel; 1841. október 6-án Szaniszló Ferenc a Fasciculi Ecclesiastico-Literarii c. latin nyelvű folyóirata és a Religio és Nevelés szerkesztője mellé segédszerkesztőül rendeltetett Pestre; ezen állásától azonban 1843. június 23-án megvált, de hű dolgozótársa maradt a lapnak azontúl is 1844. szeptember 12-ig, amikor megyés püspöke, báró Barkóczy László, a fővárosból visszahívta Székesfehérvárra, hol a papnevelő intézetnek lelki igazgatását és a hittudományok helyettes tanári székét bízta reá. Tanszékéről püspöke, Farkas Imre, 1852-ben a titkári hivatalba szólította és IX. Piusz pápa 1854-ben tiszteletbeli káplánjává nevezte ki. Ferenc József király 1858. január 17-én kanonokká, budai főesperessé, püspöke pedig egyházmegyei irodája igazgatójává tette. 1860-ban ismét visszatért kedvelt tanszékére, melyet 1867-ig töltött be. Időközben az Esztergomban tartott tartományi zsinaton (1858. szeptember 19-től október 3-ig) káptalanját képviselte s mint jegyző szerepelt. 1862. november 13-án a Megváltóról nevezett szekszárdi apáti címet nyerte.

Püspöki pályafutása

1866. november 19-én budai választott püspök és helytartósági tanácsos lett. 1869-ben püspöki helynökké (Vicarius episcopalis) és általános ügyhallgatóvá neveztetett ki és az egyházmegye ügyei javarészben az ő vállaira nehezedtek. 1873. szeptember 3-án nagypréposttá lépett elő. 1877. június 25-től másodízben is püspöki helynök lett és 1878. december 25-én ő felsége székesfehérvári megyés püspökké nevezte ki. Élénken részt vett a Vörösmarty Mihálynak Székesfehérvárott emelt szobor előmunkálataiban, mint bizottsági elnök Részt vett a Vörösmarty-kör megalapításában, 1871-ben felolvasást is tartott annak ünnepélyes közülésén.

A Fehér vármegyei és városi történelmi és régészeti egylet nemcsak megalakulását, de gyűjteményeinek jelentékeny részét is az ő fáradozásának és bőkezűségének köszöni; a székesfehérvári országos kiállítás alkalmából, mint a régészeti osztály elnöke, 1210 darab (köztük 63 arany és 941 ezüst) éremből értékes gyűjteményt állított össze és ajándékozott az egyletnek. Pár évvel később ezen egyesület múzeuma kiszorulván a megyeház épületéből, a papnevelő intézet épületében adott neki helyet. A Magyar Nemzeti Múzeumot is több ízben részesítette adományaiban. Az 1848-ban Székesfehérváron feltárt királyi és királynéi temetkezést ő azonosította először, mint III. Béla magyar királyt és feleségét. Ez a nézet széles körben elterjedt, és senki nem kérdőjelezte meg egészen 2006-ig, amikor Tóth Endre régészeti bizonyítékok alapján felvetette, hogy Könyves Kálmáné is lehet a sír.

1880-ban, midőn a nemzeti kegyelet Virág Benedek halálozása ötvenedik évfordulóján a budapest-tabáni házat, ahol lakott és meghalt, emléktáblával jelölte meg, a bizottság elnöki tisztét vállalta el és a szeptember 13-ai ünnepélyen beszédet tartott. 1884-ben, midőn Horvát István születésének századik évfordulóján a történész székesfehérvári szülőházát emléktáblával jelölte meg, szintén ünnepi beszédet mondott. 1888. augusztus 20-án aranymiséje alkalmával őt ünnepelték. 1858. december 15-én, midőn a Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közülését ismét megtarthatta, többek közt őt is levelező tagjának választotta. A székesfehérvári ásatások hathatós előmozdításáért az archaeológiai bizottság 1863. január 6-án tagjává választotta. Őfelsége még mint kanonokot királyi tanácsossá nevezte ki és 1877-ben a II. osztályú Vaskorona-renddel diszíté fel. A budapesti egyetem 1880-ban ünnepelt jubileuma alkalmával tiszteleti teológiai doktori oklevéllel fejezte ki irodalmi érdemei iránt elismerését. A Szent László Társulat alelnöke is volt.

Könyvgyűjteményét, mely már 1877-ben 10 000 kötetet tartalmazott, haláláig megkétszerezte és püspöki könyvtárrá alakította, melyben az incunabulumok száma meghaladja a háromszázat. A könyvtárban van elhelyezve gipsz-mellszobra, melyet Szász Gyula készített. Meghalt 1889. május 15-én Székesfehérvárott. A Magyar Tudományos Akadémiában 1890. április 28-án Czobor Béla tartott fölötte emlékbeszédet.

Pollák Zsigmond metszete

Művei

Emléktáblája Ráckevén

• A kisdedek vallási oktatása. Parizek után németből ford. Székesfehérvár, 1841
• Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Árpádok időszakától korunkig. Jutalmazott pályamunka. Ugyanott, 1847
• A Székesfehérvárott fölfedezett királyi sirboltról. Képekkel. Uo. 1849
• A szent keresztút tizennégy statióban Uo. 1851
• Örömének Farkas Imre püspök beiktatási ünnepére, a püspöki lyceum nevében. Uo. 1851
• A szentek canonisatiójáról. Emlékkönyv. Pest, 1852
• Vita praesulum Alba-Regalensium. Alba-Regiae, 1853
• Memoria capellae S. Annae seu custodiatus Alba-Regalensis. Uo. 1858
• Ősök emléke, vagyis szerette-e a magyar nemzeti történetét? Voltak-e hajdan évkönyveik? (Akadémiai székfolgaló beszéd). Uo. 1860
• A székesfehérvári szegények és betegek intézetének története. Uo. 1864
• Antigonus, egy ismeretlen bölcs fölfedeztetése (Egy kis jellemvonás Renan ismeretes munkájához). Uo. 1864. (Megjelent ismét lenyomtatva Lonkay Antal ily cz. kiadványában: Magyar védhangok Krisztus és a kereszténység mellett Renan és Renanisták ellen. Pest, 1864)
• Farkas Imre püspök életrajza. Székesfejérvár, 1865
• Vestigia historica Basilicae Alba-Regal. B. M. Virg. a S. Stephano rege conditae item Capellae Custodiatus s. Annae Novis curis. Uo. 1866
• Emléklap a székesfehérvári székesegyház beszentelési ünnepélyére nov. 25. 1866. Uo. 1867
• Alkalmi beszéd, a Szt. László társulat czéljáról. Elnöki megnyitó beszéd a társulat 1869-ben tartott gyűlésén. Uo. 1869
• Szent-Gellért püspök ereklyéinek emléke. Uo. 1870
• Történelmi fejtegetés e kérdés fölött: Mi volt Domokos fejérvári prépost családi neve. Uo. 1870
• Szent-mihályi érem-lelet ismertetése, Uo. 1871
• A (székesfehérvári) hosszútemetői kápolna alapköve letételének okmánya. Uo. 1872
• Székesfehérvárott koronázott királynők. Uo. 1872 (Felolvasás a Vörösmarty-körben)
• Officia cultus Divini. Uo. 1873 (Ujra kiadva. Név nélkül)
• A régészeti gyűjtemények jelentősége. Uo. 1874
• Historia dioecesis Alba-Regalensis ab erecta sedis episcopali 1777-1877. Cum introductione de vicissitudinibus civitatis et capituli olim collegiati... In memoriam anni saecularis. Uo. 1877 (12 tábla rajzzal és kőny. arczképpel. Ism. Székesfehérvár 1878. 1., 2. sz.)
• Herennius- és Postumius-érmek. A rómaiak és samnitok közti háborúk emlék-érmeinek ismertetése Krisztus előtt 320 évvel. Uo. 1878 (érmek lenyomatával)
• Allocutio ad clerum populumque dioecesanum,... servavit dum 24. Apr. 1879. canonice inauguraretur. Uo. 1879
• Tóth István versezeti... Néhai gróf Cziráky József ezredes kapitánynak életéről, táborozásáról, haláláról 1742-ben. Régi kézirat után átdolgozva. Uo. 1881 (Előszó gyanánt szolgáló ajánlással. Név nélkül)
• De anno jubilari elevati corporis Sct. Stephani I-mi regis Hungariae apostolici. Uo. 1883
• Horvát István emléke... máj. 11. 1884. Uo.
• Supplementum ad Historiam Dioecesis Alba-Regalensis. Uo. 1887

Kéziratban: A népek vallása és erkölcsi neveltetéséről 1840. Mi az oka, hogy Magyarország legtöbb meghódított tartományát elvesztette? De Frisiis, sub Geiza 2-do in Hungariam immigrantibus. (Borgrave Emil franczia író számára készült, a ki pályaművébe ezen értekezést fölvette); Történelmi ismertetése a saját könyvtára tulajdonát képező incunabulumoknak a nyomdászat feltalálásától kezdve 1700-ig. (Közbejött halála miatt befejezetlen munka).

Cikkei és versei a következő lapok, folyóiratok, évkönyvek és emlékkönyvekben jelentek meg: Hazai s Külf. Tudósítások és Hasznos Mulatságok (1833-34. költemények); Társalkodó (1840. Falusi oskolákról, A népek vallása és erkölcsi neveltetéséről); Fasciculi Ecclesiastici (a lap segédszerkesztője 1841-42. Merita catholici regni Hungariae cleri de publica institutione, több kisebb czikk és könyvismertetés); Religio és Nevelés (1842. I. Hunyady János végórája, II. A lembergi egyesült görög érseknek megyéjebeli clerusához intézett pásztori levele, Szent Ágoston ereklyéinek átvitele Hippóba, P. J. betük alatt, 1843. Nevelő s tudományos intézeteink története s azok fejlődésére a clerus befolyása a magyar első századoktól korunkig, 12 czikk, a Pester Tageblattban kivonata, 1844. I. Hazánk sz. koronája és annak eredete, II. Térítői s bibliai társulatok, A Margitszigeti apácza-kolostor története); Religio (1850. Elméletek a leélt forradalom fölött, 1851. Az angolországi vallási mozgalmak fejlése s mit várhat azokból az egyház, 1855. II. Egyházi nevezetes régiség: a székesfejérvári székesegyház régi harangjáról); Danielik Emlékkönyve (Pest, 1852. I. Elméletek a szentek canonisatiójáról); Schematismus cleri Alba-Regalensis (1853. Series episcoporum Albaregalensium, 1854. Memoria basilicae B. Mariae Virginis a S. Stephano conditae, 1860. Historia veteris urbis Alba-Regalensis); Székesfejérvár (1872. A Székesfejérvárott koronázott királyok, 1874. Egy szerény gyűjtemény ismertetése); a Szent László-társulat 1876. máj. 18. Budapesten tartott XI. rendes közgyülésének Jegyzőkönyve (P. társulati alelnök előadása); Ellenőr (1880. 441. sz. Virág Benedek emlékezete, emléktáblájának leleplezésekor szept. 8., több lap is átvette); Horvát István emléke, alkalmi beszéd az emléktábla leleplezésekor 1884. máj. 11. Székesfejérvárt (a helyi lapokban és a gymn. Értesítőjében); Károly János, Az őskeresztény irodalom monographiája (Budapest, 1888. Levele a szerkesztőhöz); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

Előde:
Dulánszky Nándor

Székesfehérvári püspök
1878–1889

Utóda:
Steiner Fülöp