Főmenü megnyitása

Szabó Imre (püspök, 1814–1881)

szombathelyi püspök, író, tanár, tiszteletbeli MTA-tag (1814–1881)

Szabó Imre (Békás, 1814. október 10.Szombathely, 1881. február 28.) író, püspök, tanár, az MTA tiszteleti tagja.

Szabó Imre
szombathelyi püspök
Szabó Imre (püspök).jpg

Született 1814. október 10.
Békás
Elhunyt 1881. február 28. (66 évesen)
Szombathely
Nemzetiség magyar
Munkássága
Felekezet római katolikus egyház
Pappá szentelés 1837. április 27.
Püspökké szentelés 1869. november 21.

Hivatal szombathelyi püspök
Hivatali idő 18691881
Elődje Szenczy Ferenc
Utódja Hidasy Kornél
Szabó Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Imre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szabó János uradalmi gazdatiszt és Jankó Anna fia. 1823-ban lépett a pápai gimnázium első osztályába, ahonnét az V. osztályra Győrbe ment. Tanára, Czuczor Gergely biztatta írásra. 1831-ben végezte ugyanott a bölcseleti tanfolyamot, midőn a veszprémi egyházmegye növendékei közé felvétetvén, a hittudományi tanfolyamot 1831-36-ban a pesti egyetemen végezte. A pesti központi papnevelőben fennálló magyar egyházirodalmi iskolának egyik legmunkásabb tagja volt. 1837 májusában szentelték áldozópappá, és Karádon (Somogy megye) lett segédlelkész. 1838. szeptember 12-től a veszprémi szeminárium felügyelője és helyettes tanára, 1842. október 29-én a papnevelő intézet aligazgatójává nevezte ki. Mint egyházi szónok is közkedveltséget vívott ki magának. 1838-ban ő hivatott meg a Deák Antal fölötti gyászbeszéd megtartására. 1845-től plébános Csicsón, majd a budapesti egyetem hitszónoka, 1848-ban a „Katholikus Néplap” alapító szerkesztője. A jó és olcsó könyvkiadó társulatnak (az 1847 májusában alakult későbbi Szent István Társulat) egyideig ideiglenes titkára volt. 1850-ben a szabadságharc alatti magatartása miatt vidékre helyezték. Felsőiszkázon 1850. október 1-től helyettes volt, majd 1855-ben plébános lett. 1861 és '65-ben Deák-párti programmal országgyűlési képviselővé választották, 1867-ben pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban dolgozott mint osztálytanácsos. Azon év július 27-én és 1869. március 17-én Pápán negyedízben nyerte el a képviselői mandátumot. 1867. szeptember 15-én Bélanutról címzett apáttá neveztetett ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1869. évi nagygyűlésén (április 14.) a nyelv- és széptudományi osztályba tiszteleti tagul választatott meg; azon évben kineveztetett veszprémi kanonoknak és június 30-án szombathelyi püspöknek. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. 1880-ban a természetvizsgálók szombathelyi gyűlésének elnökévé választatván, megnyitó beszéde figyelmet keltett. Meghalt 1881. február 28-án Szombathelyen. Jótékony adományai közül kiemelendő azon 21 955 forint, melyet az iszkázi templom építésére adott.

Írásaival mindenekelőtt a falusi embereket kívánta szolgálni. Erkölcsnemesítő színdarabokat fordított, népies elbeszéléseket írt.

A szombathelyi székesegyházban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]

MűveibőlSzerkesztés

Felhasznált irodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

További információSzerkesztés