Lipovniczky István

Lipovniczky István (Aranyosmarót, 1814. augusztus 15. – Nagyvárad, 1885. augusztus 12.) nagyváradi katolikus püspök 1868-tól haláláig.

Lipovniczky István
Született	1814. augusztus 15. 1814. augusztus 14. Aranyosmarót
Elhunyt	1885. augusztus 12. (70 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus szerpap katolikus püspök
Tisztsége	nagyváradi püspök (1868. november 27. – )
Sírhelye	Olaszi temető
váradi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Simor János (főszentelő) Zalka János (társszentelő) Szabó József (társszentelő)
Hivatal	váradi püspök
Hivatali idő	1868. november 26. – 1885. augusztus 12.
Elődje	Szaniszló Ferenc
Utódja	Ipolyi Arnold
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Junák István 1876
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Kovács Zsigmond 1869 Szabó Imre 1869 Ioan Olteanu 1870
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipovniczky István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Lipovniczky István Aranyosmaróton született, és 1831-ben nyert felvételt az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé. Nagyszombatban filozófiát és teológiát tanult, majd 1837. augusztus 21-én pappá szentelték. Először Udvardon volt káplán, 1841-től esztergomi helynök, 1844-től hercegprímási levéltáros, 1846-tól komáromi plébános, 1847 februárjától apát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején lemondott a plébániáról. 1854-ben főegyházmegyei könyvtáros, 1860-ban érsekújvári plébános lett. 1861. február 14-én esztergomi kanonok, 1865. április 2-án a magyar királyi ítélőtábla prelátusa, 1867 januárjában magyar királyi helytartó tanácsos, június 10-én vallás és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, később arbei címzetes püspök lett.

1868. november 26-án nevezték ki nagyváradi megyés püspökké. Röviddel utána valóságos belső titkos tanácsossá vált, 1881 szeptemberében pedig pápai trónálló főpapi és római grófi címet kapott. A Magyar Királyi Szent István-rend, és I. osztályú Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja volt; rendelkezett a Szent Sír Lovagrend nagykeresztjével. 1885-ben hunyt el.

Testvére Lipovniczky Vilmos alispán és országgyülési követ volt.

Művei

• Az aranymisés áldozár vándorpályája. Egyházi beszéd, melyet mélt. Galanthai Fekete Mihály ur cz. novii püspök papi jubileumának ünneplésekor1857. máj. 24. az esztergomi főszékesegyházban mondott. Esztergom, 1857
• Az igaz élet és a nagylelkűség áldásai. Halotti beszéd, melyet Kunszt József kalocsai érsek... gyászünnepén 1866. ápr. 11. a kalocsai érseki főegyházban mondott. Pest, 1866
• L.... püspöki székének 1869. jún. 9. történt ünnepélyes elfoglalásakor a nagyváradi 1. sz. egyházi megye minden híveinek üdvöt és áldást a mi Urunk Jézus Krisztusban. Uo. 1869
• Allocutio quam St. L.... occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis ad clerum dioecesanam habuit. Uo. 1869
• L. I. püspök főpásztori körlevele, melyben az esperes kerületek látogatása iránti szabályzatok közöltetnek. Pőstyén, 1873

Források

• 2014 Lipovnoki Lipovniczky István nagyváradi megyéspüspök élete és munkássága.
• Bokor József (szerk.). Lipovniczky, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. június 22. 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség, Bars vármegye

Előde: Szaniszló Ferenc

Nagyváradi katolikus püspök 1868–1885

Utóda: Ipolyi Arnold