Collegium Germanicum et Hungaricum

római papnevelő intézet

A Collegium Germanicum-Hungaricum (magyarul Német–Magyar Kollégium) a Collegium Germanicum és a Collegium Hungaricum egyesítésével 1580-ban Rómában létrehozott, pápai, jezsuita vezetés alatt álló papnevelő intézet a német és magyar nyelvterületről érkező növendékek számára.[1]

Collegium Germanicum et Hungaricum

Collegio germanico-ungarico lato piazza delle Cinque Lune 1455.JPG
Típus Roman College
Elhelyezkedése
Collegium Germanicum et Hungaricum (Róma)
Collegium Germanicum et Hungaricum
Collegium Germanicum et Hungaricum
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 18″, k. h. 12° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 18″, k. h. 12° 29′ 30″
A Collegium Germanicum et Hungaricum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Collegium Germanicum et Hungaricum témájú médiaállományokat.

Alapítólevele szerint a Germanicum a Német-római Birodalom, a Hungaricum a Szent Korona országai területéről fogad hallgatókat. Utóbbi így ma Magyarországon kívül a Kárpát-medence más területeire, többek között négy romániai egyházmegyére (Gyulafehérvári, Temesvári, Nagyváradi, Szatmári egyházmegye) is kiterjed.[2]

TörténeteSzerkesztés

 
A központ 1798-ig

A római Pontificium Collegium Germanicum papnevelő intézetet még 1552-ben III. Gyula pápa alapította abból a célból, hogy a reformációval szemben jól képzett papok tudjanak fellépni.

1580. április 13-án egyesítették az 1578-ban alapított Collegium Hungaricummal. 1773-ban világi papok vették át a vezetését. 1798-ban bezárták. 1818-ban ismét a jezsuiták nyitották meg. Otthona 1780-ig a Collegium Germanicum háza, a Szent Apollinaris-templom melletti palota. 1818-tól a jezsuiták Gesù-templom melletti háza, majd a IX. Piusz pápa által ajándékozott Borromeo-palota volt. 1886-ban a Constanzi-palotába,[3] 1915–1919 között – az olaszok első világháborús árulása miatt – ideiglenesen Innsbruckba, a Canisianumba költözött.

A növendékeket püspöki, káptalani, szerzetesi elöljárói, esetleg főúri ajánlás alapján vették fel. 1777-ig féléves novíciumhoz hasonló próbaidő után esküt tettek a háziszabályra és arra, hogy nem lesznek jezsuiták. Legfeljebb hét évig tartózkodhatnak a Collegiumban. Tanulmányaikat a Gregoriana Pápai Egyetemen végzik. A Collegium nevezetes villája a San Pastore (Rómától 30 km), ahol ma 100 szobás épület fogadja a növendékeket, akiknek nyaranként nyelvtanfolyamokat is tartanak. Ruhájuk 1968-ig piros reverenda, fekete cingulus és piros köpeny volt.

A Collegium alapításától kezdve körülbelül 7000 növendéke volt, közülük nagyjából 800 Magyarországról. Az alapítólevél szerint a magyarországi főpásztorok 12 növendéket küldhettek. A szerzetesrendek közül csak a pálosok küldtek növendéket. Jelentős egyházi tisztségviselők tanultak itt. 1782-ben II. József magyarországi alattvalóit eltiltotta a Collegiumtól, az ott lévő tíz növendéket a paviai Birodalmi Kollégiumba rendelte. 1844-től ismét érkeztek magyar növendékek is a Collegium Germanicum-Hungaricumba.

A kommunizmus évtizedei után 1987-től jelentkezhettek újra nagyobb számban magyarországi növendékek, így az 1990-es évek elején a magyar jelenlét újra megerősödött.[4]

VezetőiSzerkesztés

NövendékeiSzerkesztés

Az alábbi – nem teljes – lista túlnyomórészt a magyarországi növendékeket tartalmazza, a felvétel éve szerint.

1920 utánSzerkesztés

1990 utánSzerkesztés

  • 1990 Barják László, Elekes András, Kovács Gergely[9][4] (Románia), Magász Jenő, Roska Péter[7]
  • 1991 Birher Nándor, Tari Zsolt, Terdik Sebestyén, Véghseő Tamás[4]
  • 1992 Bruncsák István, Oláh Zoltán[10] (Románia), Molnár Zsolt, Szemenyei Péter,[7] Tófalvi Géza
  • 1993 Andó Attila,[7] Bognár István
  • 1994 Ilyés Csaba, Martos Balázs Levente,[7] Szakács Ferenc Sándor, Takáts István
  • 1995 Lukács Imre, Merkli Ferenc, Molnár Szabolcs, Puskás Attila

Beiratkozás éve nem ismert: Berényi László,[7] Dobos András,[4][11] Gál Vilmos,[7]Harmai Gábor,[7] Hurgoi János[10] (Románia), Kovács F. Zsolt[10] (Románia), Kovács Szabolcs[10] (Románia), Németh Gábor,[4][12] Schmidt Ferenc,[7] Szungyi László,[7] Tóth Tamás,[4][13] Török Csaba,[7] Vincze Krisztián[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.  
  2. a b c d e f g h i j Jakubinyi Györgyja: Einzugsgebiet des CGU im heutigen Rumänien und Frateres Maiores in den rumänischen kommunistischen Gefängnissen (német nyelven) (pdf). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  3. Via di S. Nicola da Toletino 13.
  4. a b c d e f g P. Tóth Nóra: Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricum - Meeting of Alumni (magyar nyelven). Nyíregyházi egyházmegye, 2021. július 7. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  5. A korszakból van ilyen nevű személy, aki 1588 és 1653 között élt, de ő evangélikus esperes volt, Wittenbergben tanult
  6. a b c d e f Selige Fratres Maiores des Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum de Urbe (német nyelven). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  7. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Germanikertreffen in Esztergom vom 1. bis 3. Juli 2008 (német nyelven). Ostkirchliches Institut Regensburg. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
  8. Jakubinyi György: Márton Áron püspök, ahogy egy kispap látta (magyar nyelven). Keresztény Szó. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  9. Kuzmányi István: Kovács Gergelyt gyulafehérvári érsekké nevezte ki Ferenc pápa (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. december 24. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
  10. a b c d A Pápai Német–Magyar Kollégium magyar öregdiákjai találkoztak (magyar nyelven). romkat.ro, 2021. július 8. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  11. Kitüntették Dobos Andrást, a budapesti apostoli nunciatúra egykori titkárát (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2017. május 25. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  12. Dr. Németh Gábor (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2022. január 9.)
  13. Dr. Tóth Tamás (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 2018. (Hozzáférés: 2022. január 9.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kramp János: A Rómában létező német–magyar kollégiumból kikerült magyarországi érsekek és püspökök névsora. Csanád, 1871
  • Korrespondenzblatt (Róma) 1891-től évente
  • Andreas Steinhuber SJ: Geschichte des Collegium Germanicum-Hungaricum in Rom. Freiburg i. Br., 1895
  • Mester János: A Collegium Germanicum Hungaricum és Vass József. Budapest, 1929
  • Miroslav Kamenický 2016: Študenti zo Slovenska na nemecko-uhorskom kolégiu v Ríme v 16. a 17. storočí. Verbum Historiae 2016/1.
  • Bitskey István: A római Collegium Germanicum-Hungaricum és a magyar ellenreformáció kezdetei; MTA Irodalomtudományi Intézet, Bp., 1983 (Reneszánsz füzetek)
  • Bitskey István: Hungariából Rómába. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996 (Italianistica Debreceniensis. Monográfiák)
  • Száraz Orsolya: Catalogus librorum Bibliothecae Collegii Germanici et Hungarici Romae; bev. Száraz Orsolya, Rosa Pace; MTA KIK–EKF, Bp.–Eger, 2015 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)