Dávid László (katolikus pap)

romániai magyar katolikus pap

Dávid László (Kézdivásárhely, 1907. augusztus 17.Kolozsvár, 1992. augusztus 20.) katolikus pap, teológiai tanár, pápai prelátus, kanonok.

Dávid László
Dávid László 1930-ban
Dávid László 1930-ban
Életrajzi adatok
Született 1907. augusztus 17.
Kézdivásárhely
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1992. augusztus 20. (85 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Tisztség plébános, főesperes, pápai prelátus
Felszentelés 1933

ÉleteSzerkesztés

Az erdélyi, örmény származású családban született Dávid László elemi és középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen végezte, az utóbbit az Erdélyi Katolikus Státus Főgimnáziumában. Érettségi vizsgáját követően 1925-től 1932-ig Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana Pápai Egyetemen tanult. 1928-ban filozófiából, 1932-ben teológiából doktorált. Egyházjogból bakkalaureus fokozatot ért el. 1931-ben szentelték pappá.

Rómából hazatérvén a gyulafehérvári egyházmegye kötelékében káplánként szolgált Besztercén (1932/1933), Brassóban (1933/1933), majd 1934-től Kolozsvárott, ahol 1935-től 1938-ig a kolozsvári (piarista) Katolikus Főgimnázium hittanára és a Báthory–Apor Szeminárium prefektusa volt, s ebben a beosztásában aktívan részt vett a cserkészmozgalomban is. 1936-ban Majláth püspök kinevezte egyetemi lelkésznek. 1940-től, Észak-Erdély visszacsatolását követően tanított a Gyulafehérvárról Kolozsvárra áthelyezett Teológiai Főiskolán. Püspöki megbízásból az egyházmegyei szórvány-lelkipásztorkodás megszervezője és főiskolai előadója volt. 1941-től előadott a kolozsvári Munkásfőiskolán. 1943-ban, püspöke felterjesztésére, érdemei elismeréséül, XII. Piusz pápától szentszéki tanácsosi címet kapott. 1944-ben Márton Áron püspök megbízásából katolikus részrõl szervezte és irányította a városban folyó embermentő tevékenységet.

Kolozsvári éveiben rovatvezetője volt a Jóbarát ifjúsági folyóiratnak, írásai jelentek meg a Hitel, az Erdélyi Iskola, a Néptanítók Lapja, az Erdélyi Tudósító egyes számaiban is. - 1938-ban a Pázmány Péter Társaság (korábbi nevén: Erdélyi Katholikus Akadémia) felvette tagjai közé.

A háborút követően, az 1945/46-os tanévben megbízott igazgatóként segítette a Csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképzőben az oktatás megindulását. 1946-tól Márton Áron püspöki titkára volt Gyulafehérvárott. 1951-ben letartóztatták (ekkor már Jakab Antal titkos ordinárius titkára).[1] 1952-ben a bukaresti katonai törvényszék hazaárulás koncepciós vádjával 19 év kényszermunkára ítélte. Büntetéséből 14 évet töltött Románia legszigorúbb fegyintézeteiben: Dés, Bukarest, Jilava, Pitești, Nagyvárad, Nagyenyed, Felsőbánya és Szamosújvár börtöneiben.

1964-ben, amikor nemzetközi nyomásra a Román Népköztársaság felszámolta a politikai börtönöket, Dávid is szabadult amnesztiával. Szabadulása után két évet Gyulafehérvárott töltött Márton Áron püspök mellett, míg helyreállt az egészsége.

1966-tól Fogarason működött plébánosként, majd 1973-tól Gyulafehérváron volt plébános és főesperes. 1977-től nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa és kolozs-dobokai főesperes volt.

1991-ben tartotta gyémántmiséjét a Szent Mihály-templomban. 1992-ben bekövetkezett halála után a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra augusztus 24-én.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Márton Áron 1949. június 21-i letartóztatását követően titkos ordináriusok álltak az egyházmegye élén, akiket a román kommunista államhatalom egymás után börtönbe vetett.
  2. Gyászjelentés, Szabadság, 1992. augusztus 22. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma)

ForrásokSzerkesztés