Esterházy Imre

(1663–1745) esztergomi érsek
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 14.

Gróf galántai Esterházy Imre (Vágújhely, 1663. november 5.Pozsony, 1745. december 6.) esztergomi érsek, főkancellár. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt.

Esterházy Imre
Veszprém, majd Esztergom püspöke

Született1663. november 5.
Vágújhely
Elhunyt1745. december 6. (82 évesen)
Pozsony
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1723. január 17. – 1725. augusztus 31.
(Veszprém)
Püspökségi ideje
1725. augusztus 31. – 1745. december 6.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Keresztély Ágost
Csáky Miklós
Esterházy Imre aláírása
Esterházy Imre aláírása
Esterházy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Imre témájú médiaállományokat.

Báró Esterházy Imre (16381670), nagybirtokos és bucsányi Bucsányi Zsuzsanna fia volt. Az apai nagyszülei báró Esterházy Dániel (15851654), földbirtokos, és rumi és rábadoroszlói Rumy Judit (16061663) voltak. Az anyai nagyszülei bucsányi Bucsányi Zsigmond, földbirtokos, valamint nebojszai és galanthai Balogh Erzsébet voltak. Esterházy Imre báróné Bucsánnyi Zsuzsannának az első férje Fitter János, akitől született nemes Festetics Pálné Fitter Erzsébet; az anya révén Esterházy Imre érseknek az elsőfokú unokatestvére tolnai Festetics Kristóf (16961768) nagybirtokos, Somogy vármegye alispánja, országgyűlési követ, aranysarkantyús lovag volt. Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult.

1680-ban lépett a pálosok rendjébe Sopronbánfalván. Tanulmányait Bécsújhelyen és Rómában folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. 1694-ben nyomtatásban is kiadta „Theses theol. de iure et dominio” c. munkáját. 1702-től a rend generálisa.

A Váci püspökség élére 1706. október 15-én, a zágrábira 1708. október 10-én került. Nagy része volt abban, hogy a horvát rendek 1712-ben elfogadták a Pragmatica sanctiót. Grófi címet kapott 1715-ben. A Veszprémi egyházmegye püspökévé és ebből adódóan a vármegye örökös főispánjává 1723. január 17-én nevezték ki. Barokk stílusban újjáépíttette a káptalannal együtt a székesegyházat, s azt ellátta 4 haranggal. Csak két és fél évet töltött az egyházmegyében, 1725. augusztus 31-étől esztergomi érsek és prímás. A palliumot 1727-ben kapta meg.

Esterházy építtette a pozsonyi székesegyházhoz 1732-ben az Alamizsnás Szent János-kápolnát, s a Szent Erzsébetről elnevezett apácák kolostorát és kórházát; egyházi és művelődési célokra kb. kétmillió forintot költött. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt. Ő készíttette el Georg Raphael Donnerrel a pozsonyi Szent Márton-templom főoltárának lovas szobrát, s támogatta költőrokonát, Amade Lászlót.

Műveiből

szerkesztés
  • Bakonyvári Ildefonz: A pápai Katholikus Gymnasium története a pálosok idejében. Pápa, 1896
  • Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. 2. köt. Bp., 1940
  • Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata 1707–1945. Bp., 1970
  • Déri Eszter 2016: Esterházy Imre temetése. In: Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon. Budapest


Elődje:
Dvornikovich Mihály
Váci püspök
1706–1708
Utódja:
Kollonich Zsigmond
Elődje:
Brajkovics Márton
Utódja:
Branjug György
Elődje:
Volkra Ottó János
Utódja:
Acsády Ádám Péter
Elődje:
Keresztély Ágost
Utódja:
Csáky Miklós