Esterházy Imre
Gróf galántai Esterházy Imre (Vágújhely, 1663. november 5. – Pozsony, 1745. december 6.) esztergomi érsek, főkancellár. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt.
Esterházy Imre | |||||
Veszprém, majd Esztergom püspöke | |||||
![]() | |||||
![]() | |||||
Született |
1663. november 5. Vágújhely | ||||
Elhunyt |
1745. december 6. (82 évesen) Pozsony | ||||
Felekezet | római katolikus egyház | ||||
Püspökségi ideje 1723. január 17. – 1725. augusztus 31. (Veszprém) | |||||
Püspökségi ideje 1725. augusztus 31. – 1745. december 6. (Esztergom) | |||||
![]() | |||||
Esterházy Imre aláírása | |||||
Esterházy Imre a Catholic Hierarchy-n | |||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Imre témájú médiaállományokat. |
ÉleteSzerkesztés
Báró Esterházy Imre és Bucsányi Zsuzsanna fia volt. Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult. 1680-ban lépett a pálosok rendjébe Sopronbánfalván. Tanulmányait Bécsújhelyen és Rómában folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. 1694-ben nyomtatásban is kiadta „Theses theol. de iure et dominio” c. munkáját. 1702-től a rend generálisa.
A Váci püspökség élére 1706. október 15-én, a zágrábira 1708. október 10-én került. Nagy része volt abban, hogy a horvát rendek 1712-ben elfogadták a Pragmatica sanctiót. Grófi címet kapott 1715-ben. A Veszprémi egyházmegye püspökévé és ebből adódóan a vármegye örökös főispánjává 1723. január 17-én nevezték ki. Barokk stílusban újjáépíttette a káptalannal együtt a székesegyházat, s azt ellátta 4 haranggal. Csak két és fél évet töltött az egyházmegyében, 1725. augusztus 31-étől esztergomi érsek és prímás. A palliumot 1727-ben kapta meg.
Esterházy építtette a pozsonyi székesegyházhoz 1732-ben az Alamizsnás Szent János-kápolnát, s a Szent Erzsébetről elnevezett apácák kolostorát és kórházát; egyházi és művelődési célokra kb. kétmillió forintot költött. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt. Ő készíttette el Georg Raphael Donnerrel a pozsonyi Szent Márton-templom főoltárának lovas szobrát, s támogatta költőrokonát, Amade Lászlót.
MűveibőlSzerkesztés
- Theses Theologicae. De Jure et Dominio… 1696 – Alamisnás Szent Jánosnak Alexandriai patriárkának élete. 1732
IrodalomSzerkesztés
- Bakonyvári Ildefonz: A pápai Katholikus Gymnasium története a pálosok idejében. Pápa, 1896
- Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. 2. köt. Bp., 1940
- Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata 1707–1945. Bp., 1970
- Déri Eszter 2016: Esterházy Imre temetése. In: Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon. Budapest.
ForrásokSzerkesztés
- Forgó András: Esterházy Imre és az aulikus politika a 18. század első évtizedeiben, szijarto.web.elte.hu
Elődje: Dvornikovich Mihály |
|
Utódja: Kollonich Zsigmond |
Elődje: Brajkovics Márton |
|
Utódja: Branjug György |
Elődje: Volkra Ottó János |
|
Utódja: Acsády Ádám Péter |
Elődje: Keresztély Ágost |
|
Utódja: Csáky Miklós |