Bánfalvi karmelita kolostor

A sopronbánfalvi kolostor ma szállodaként működő, középkori alapokon nyugvó műemlékegyüttes, a Sopron délnyugati, azaz kertvárosi részén fekvő Sopronbánfalván. A kolostor tőszomszédságában terül el az erdőkkel borított Soproni-hegység és a sopronbánfalvi hősi temető.

Sopronbánfalvi Kolostor
Település	Sopron Sopronbánfalva
Ország	Magyarország
Egyházmegye	Győri egyházmegye
Építési adatok
Stílus	gótika, barokk
Rekonstrukciók évei	2009-2010
Védettség	Védett műemlék
Elhelyezkedése
Sopronbánfalvi Kolostor Pozíció Sopron térképén
é. sz. 47° 40′ 38″, k. h. 16° 33′ 07″47.677358, 16.551874
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronbánfalvi Kolostor témájú médiaállományokat.

A felújított Sopronbánfalvi Kolostor távlati képe, háttérben Sopronbánfalva központjával

Története

Zarándokhely; Szent Wolfgang kultusza

971-ben érkezett egy misszionárius csapat élén Sopron környékére téríteni Wolfgang (Farkas) bajor szerzetes, Boldog Gizella későbbi tanítója.

Rövid itt tartózkodásának emlékét szorgosan ápolták a 11. században ide települt bajor földművesek. A mai Kolostor-hegyen létesített emlékhely idővel zarándokhellyé fejlődött. Az 1441-ben Szent Farkas tiszteletére emelt kápolna 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától.

A pálos kolostor

Története a török megjelenéséig

A búcsújáróhely népszerűsége és a környéken épült pálos kolostorok (Sopronkertes, Bécsújhely) hatására Sopron városa 1482. július 15-én pálos rendházat és templomot alapított a Szent Farkas kápolna helyén. A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka ma is megcsodálható. A földszintes középkori kolostorépületből csak töredékek maradtak fenn. A templom népszerűségét növelte a 14. századból származó częstochowai Fekete Madonna kegykép legkorábbi másolatának oltárra helyezése.

1532-ben az állandó török fenyegetés hatására a szerzetesek Bécsújhelybe menekültek, ahova a Fekete Madonna képét is magukkal vitték. A kolostort a török felégette, az épületek romba dőltek.

Újjáépítés, barokk szakasz

A reformáció hatására és a török pusztítás megroppantotta a pálos rendet, amelynek magyarországi kolostorhálózata közel megsemmisült. A 17. század elejére a katolicizmus új erőre kapott, és a pálosok elkezdték újjászervezni intézményeiket. A bánfalvi kolostort 1610–1648 között építették újjá. Ennek költségeihez jelentősen hozzájárult az uralkodó, valamint a rekatolizált Nádasdyak, a feltörekvő Esterházyak, a Széchényiek és más úri családok. A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját, amit később már csak elemeiben és főként belsőépítészetileg alakítottak.

A fénykor

1643 és 1786 között a kolostor a pálos rendtartomány noviciátusa volt. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek az épület délkeleti szárnyában. A ma noviciátusnak nevezett terem 17. századi famennyezetének eredeti, 14 méter hosszú faragott mestergerendája különlegesség Közép-Európában. A terem nemcsak építészetileg jelentős, hanem az itt tanult személyek miatt is. Kiemelkedik közülük Széchényi Pál későbbi kalocsai érsek, akit itt is temettek el 1710-ben (mumifikálódott holtteste napjainkban a nagycenki Széchényi mauzóleumban tekinthető meg). A noviciátus alatt, a földszinten van a rendház étkezője, a refektórium, amelyet a 18. században a rend történetét és az egyházatyákat megjelenítő freskókkal díszítettek.

1728-ban tűz pusztított az épületben. A helyreállítók még díszesebbé varázsolták a belső tereket, sőt, az épülettömb környezetét is. 1667-ben a Kolostordomb oldalában épült meg az ország második kő kálváriája, amely 14 helyett csupán 5 stációból állt. 1718 és 1750 között a falu irányából impozáns teraszokkal taglalt 88 lépcsőfokból álló barokk lépcsőt építettek; ezt 14 szent szobra szegélyezi. A kolostor saját fenntartásához számos földterületet birtokolt, ezeken jelentős mezőgazdasági termelés folyt, egyebek mellett szőlőművelés is. A bor tárolására a 17. századtól pincerendszer kialakításába kezdtek, amely mára átszövi az egész Kolostorhegyet.

A 18. században a szerzetesek meglehetősen jól éltek, bőséggel ittak kávét és csokoládét is. Ennek a jólétnek vetett véget II. József, aki szekularizációs redeletével 1786-ban több más renddel egyetemben a pálosokat is feloszlatta.

A 19. század

A teljesen kiürített kolostort a város előbb cukorgyárrá akarta alakítani, majd a nem messze megnyitott első hazai szénbánya, Brennbergbánya bányatisztjeit és szakmunkásait szállásolta el benne.

I. Napóleon francia császár csapatai 1809-ben megszállták Sopront, és katonai kórházzá alakították az épületet. A templomot és az alatta lévő kriptát kifosztották. A kolostor ezután újra lakóépület lett, míg a templomot 1825-ben a falu megnövekedett létszámú katolikus gyülekezete újra birtokba vette.

A reformkorban a visszatérő bányamunkások mellett itt élt híres tájképfestő Anton Sigel, a korabeli soproni térség dokumentálója. A néhai rendházban selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkoztak. Az 1860-as években a kolostort helyőrségi kórházzá alakították. A templomot ismét megfosztották szakrális funkciójától, hogy raktárnak használják.

Karmelita kolostor

1887-ben Zalka János győri püspök megvásárolta az egyházmegyének a teljes ingatlant. A templom ezóta folyamatosan szolgálja a katolikus hívőket. A kolostor új lakói a Mayerlingből 1892-ben érkezett sarutlan karmeliták apácái lettek. A rend tagjai szigorú előírások szerint éltek. Nem találkozhattak külvilágiakkal, személyes életterüket a minimálisra csökkentették. A kolostort ennek megfelelően át kellett építeni. A cellák többségét kettéosztották és a korábbi noviciátusban is lakófülkéket alakítottak ki. A templom szentélyét elfalazták. Belső szintmegosztással az emeleten varrószobát, a földszinten oratóriumot alakítottak ki. Ebből az időből maradtak meg azok az átadószekrények, amelyek úgy tették lehetővé tárgyak be- és kijuttatását, hogy közben ne kelljen a civilekkel találkozni. Az emeleten külön lakása volt a zárdalelkésznek, közvetlen átjáróval a frissen felújított templomba (ma ezekben a helyiségekben van a szálloda lakosztálya.

A második világháború idején a Kolostordomb pincerendszerében óvóhelyet alakítottak ki, ami több száz embernek nyújtott menedéket. 1944 végén a Harmadik Birodalom keleti határára tervezett erődrendszer építéséhez Sopronbánfalván munkatábort létesítettek, amit magyar munkaszolgálatosokkal és hadifoglyokkal töltöttek fel. A helyi embermentéshez csatlakoztak a karmeliták, és több tucat munkaszolgálatost bújtattak el.

A második világháború utáni időszak valláspolitikája a kolostort sem kímélte. 1950-ben az apácákat internálták, a rendházat bezárták.

Elmeszociális otthon

1950-ben, a kolostor bezárásának évében az attól független templomban belső felújítás kezdődött. Ennek részeként Básti Zoltán eperjesi származású festőművész a Rákosi-korszakban rendkívül merész témaválasztású szekkókat festett a falakra. Egy nagyívű, allegorikus életképen jelenik meg az esztergomi bazilika és a római Szent Péter-bazilika épülete, a mártír Apor Vilmos győri püspök, valamint XIII. Piusz, az akkori pápa. A legprovokatívabb kompozíció a karzat fölött, a felületes szemlélődő elől kissé elrejtve Mihály arkangyalt ábrázolja, ahogy legyőzi a szovjet diktátor, Sztálin arcvonásait viselő ördögöt. Ez példátlanul bátor tett volt a keleti blokk országaiban.

Az 1950-es évek második felétől a rendszerváltásig elmeszociális otthon működött a kolostorban. Ezekben az évtizedekben többször is zajlott régészeti és műemlékvédelmi kutatás, amelyek eredményeként helyreállították a templom gótikus szentélyét és megtaláltak több középkori faragványt. A munkálatokban Szakál Ernő restaurátor és Dávid Ferenc művészettörténész vállalt oroszlánszerepet. A műemlékes szakma igazi nagy bravúrja volt az addigra szinte teljesen elpusztult pálos lépcső rekonstrukciója: a lépcsőt a megmaradt elemeket és pótlásokat felhasználva újjáépítették. A lépcsőt 1981-ben adták át. A sikerek ellenére az épületek állapota romlott, az ekkoriban végzett belsőépítészeti átalakítások komoly károkat okoztak.

Az elmeszociális otthon történetéhez tartozó érdekesség, hogy 1980-ban itt forgatta Huszárik Zoltán utolsó, Csontváry című filmjének jelentős részét.

Kolostorszálloda

Az egyházak kárpótlásáról szóló 1991. évi XXXII. törvénnyel a karmelita rend visszakapta kolostorát, de annak felújítására nem volt anyagi fedezetük. 2004-ben az üzletember és műgyűjtő Kovács Gábor értékmentő szándékkal megvásárolta az addigra elhagyott rendkívül rossz állapotú épületegyüttest. A műemléki előírásokat messzemenően betartó felújítás a Norvég Alap és Kovács Gábor személyes hozzájárulásával 2009-ben kezdődött el és mintegy másfél év múlva, 2010-ben fejeződött be.

Pazár Béla és Magyari Éva építészek, valamint a restaurátorok, kivitelezők munkáját több hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták. (International Council on Monuments and Sites díj, FIABCI díj, Ingatlanfejlesztési Nívódíj, Dr. Winkler Oszkár emléktábla).

A kolostor 2010-ben mint látogatható műemlék, majd 2011-ben, mint színvonalas szálloda nyitotta meg kapuit. 2015 áprilisában állami kezelésbe került, azóta az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont működteti.

Képgaléria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Bánfalvi karmelita kolostor, légi fotó
• 
  Sopronbánfalva kolostora a levegőből
• 
  Madártávlatból a karmelita kolostor Bánfalván
• 
  A sopronbánfalvi kolostor a magasból fényképezve

Források

• Árvai András: Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi egykori Karmelita- Pálos kolostorról beszélgetünk. In: Építészfórum, 2010/1-2. sz.
• Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása. In: Soproni Szemle, 2010/2. sz.
• Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi pálos kolostor Széchenyi Pál idejében. In: szerk.: Kristóf Lilla Alida - Tóth Vilmos: Széchenyi Pál Érsek emlékezete. Győr, 2012.
• Csegemegi József: Sopronbánfalva középkori templomai I. in: Soproni Szemle, 1938/4. sz.
• Csukovits János: Töredékek a magyarországi pálosrend főleg a Wandorfi (sopronbánfalvi) zárdában élt pálos szerzetesek életéből. Sopron, 1914.
• Czellár Katalin: Sopron. Panoráma kiadó Budapest 1982. ISBN 963-243-199-5
• Edőcs Győző: A sopronbánfalvi pálosok csillagászati titkai. In: Építás- Építészettudomány 2011/1-2. sz.
• Méri Edina: Sopronbánfalva - Műemlékek. In: Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára. 538. sz. Budapest, 1996
• Nemes András: "Szent táj". A sopronbánfalvi keresztút és kápolnái. In: Széchényi Pál érsek emlékezete. Győr, 2012
• Romhányi Beatrix, F.: Város és birtokgazdálkodás. Pálos kolostorok Sopron környékén. In: Soproni Szemle, 2007/3. sz.
• Rozsondai Károly - Sümeghy József. Sopronbánfalva. Falutanulmány és községrajz. A Falukutató Intézet támogatásával. Sopron, 1937
• Varga József: A bánfalvi hegyi templom (viharos, de dicső múlt, szomorú, mégis biztató jelen!). Sopron, 1938
• Wolmuth, Franz: Az első karmelita kolostor alapítása. In: "Stimmen von Berge Karmel", 1893/10. sz.
• Bánfalva története
• A NOL cikke a felújításról

További információk

• A kolostor honlapja