Sopronbánfalva

Sopronbánfalva (németül Wandorf) egykori önálló község, 1950 óta Sopronhoz tartozik. Kertvárosnak vagy Sopron-Kertvárosnak is nevezik.[1]

Sopronbánfalva
A sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor (légi fotó)
A sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor (légi fotó)
Közigazgatás
TelepülésSopron
Városhoz csatolás1950
Korábbi rangjanagyközség
Irányítószám9400
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Sopronbánfalva (Sopron)
Sopronbánfalva
Sopronbánfalva
Pozíció Sopron térképén
é. sz. 47° 40′ 38″, k. h. 16° 33′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 38″, k. h. 16° 33′ 07″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopronbánfalva témájú médiaállományokat.

Elhelyezkedése

szerkesztés

A belvárostól nyugatra, a Soproni-hegység északkeleti lábánál, a Sopront Brennbergbányával összekötő út mellett fekszik.

A helyi autóbuszvonalak közül a 3-as, a 3Y, a 10-es, és a 10Y jelzésű járatok érintik Bánfalvát.[2]

 
A Mária Magdolna-templom és környéke

Története

szerkesztés

A falu környékét a kelták majd a rómaiak is lakták. A 6. századtól bajor és frank törzsek telepedtek le a területen, ettől kezdve a németség a legmeghatározóbb népcsoport. Legrégebbi ismert említése 1277-ből való, Zovány vagy Zuány néven.[forrás?] A Mária Magdolna templom a 13. században épült. A pálos rend építtette a kolostort a falu mellett, ami a rend feloszlatása után a premontreieké lett. A reformáció idején a lakosok evangélikusok lettek, az ellenreformáció idején azonban sokan visszatértek a katolikus hitre. A trianoni békeszerződés a falut Sopronnal együtt Ausztriának ítélte, de a Nyugat-magyarországi felkelés során létrehozott Lajtabánság kikiáltásával válsághelyzet alakult ki. A határt kijelölő hatalmak meghátrálásra kényszerültek, ami határrevízióra adott lehetőséget. Az ekkor kiírt soproni népszavazás végeredménye nyomán a falu ismét Magyarországhoz került.

A második világháború után a településen élő németek jelentős részét is kitelepítették. Sopronbánfalva a 20. század folyamán fokozatosan egybeépült Sopronnal, és 1950-ben a városhoz csatolták, melynek azóta is része.[3]

 
A Mária Magdolna-templom
 
Első világháborús katonai temető

Látnivalók

szerkesztés

Nevezetes bánfalviak

szerkesztés
  • Csermelyi József 2015: Német zsoldosvezérek, magyar remeték. In: Micae Mediaevales IV, 43-58. o.