Steiner Fülöp

székesfehérvári püspök

Steiner Fülöp (Fertőfehéregyháza, 1839. április 28.Tés, 1900. augusztus 11.)[1] teológiai doktor, székesfehérvári püspök.[2][3]

Steiner Fülöp
Steiner Fülöp 1900-33.JPG
Született 1839. április 28.
Fertőfehéregyháza
Elhunyt 1900. augusztus 11. (61 évesen)
Tés
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök (1890. január 4. – )
  • katolikus püspök (1890. szeptember 8. – )
Sírhely Szent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
Tua luce dirige (A Te világosságod vezessen)
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1863. július 25.
Püspökké szentelés 1900. szeptember 8.
Esztergom
Szentelők

Hivatal székesfehérvári püspök
Hivatali idő 1890–1900
Elődje Pauer János
Utódja Városy Gyula
Társszentelt püspökök
Majláth Gusztáv Károly1897. május 1.
Kutrovátz Ernő1897. május 9.
István Vilmos1899. január 15.
A Wikimédia Commons tartalmaz Steiner Fülöp témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Olasz származású[3] édesapját Della Pietrának hívták, ebből a névből csináltak a soproni németek Steinert. Középiskoláit Veszprémben és Győrben végezte. 1856-ban lépett a győri papnövendékek közé, és Simor János győri püspök a bécsi Pázmáneumba küldötte teológiára. 1863. július 23-án szentelték pappá. Káplán volt Mosonban, röviddel azután a győri papnevelő intézet (kisszeminárium) spirituálisa lett. 1867-ben Bécsben teológiai doktor lett; ekkor a győri szeminárium tanárává és a jogakadémián hitszónokká nevezték ki. 1868-ban a bécsi Augustineum tanulmányi igazgatója lett, mely minőségben 1882-ig működött.[2][3] Ekkor nagyváradi kanonokká és szemináriumi rektorrá nevezték ki,[3] mint ilyen tovább is tanárkodott; újra szervezte a papnevelői egyházirodalmi iskolát. Áldozatkészségét hirdetik a szeminárium kápolnájának díszes restaurálása, valamint a szegényebb sorsú növendékpapok segélyezése pénzzel és könyvekkel. 1886-ban a Szent István Társulat elnöke lett[2][3] és közgyűlési beszédeivel általános figyelmet keltett.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1890. január 4-én a király székesfehérvári püspökké nevezte ki. XIII. Leó pápa június 26-án erősítette meg. Esztergomban szentelte püspökké szeptember 8-án[2][3] Simor János érsek;[3] székét szeptember 14-én foglalta el.[2][3]

Figyelemmel kísérte a szeminárium életét; papnövendékei közül sokakat külföldi egyetemekre juttatott. Rendszeressé tette a papi lelkigyakorlatokat. Nevéhez fűződik a püspöki palota restaurálása, a püspöki birtokok épületeinek modernizálása, emberhez méltó cselédlakások építése. Tíz éves püspöksége alatt négyszer járt Rómában.[3]

A pápa trónállója, a Szent Tamás- és Szent László társulatok elnöke, a katolikus legényegyesületek országos szövetkezetének díszelnöke, a főrendiházban a naplóbiráló és a közjogi bizottság tagja volt. Jelentős szerepe volt a Néppárt létrehozásában, melynek támogatására alapította a Fejér Megyei Naplót;[2][3] 1894-ben a székesfehérvári katolikus nagygyűlésen mondták ki a párt megalapításának szükségességét.[3]

A tési püspöki nyaralóban hunyt el, és a Szent István-székesegyházban helyezték nyugalomra. [3]

MűveiSzerkesztés

  • Immortellen auf den Sarg weiland ihrer Majestät der Kaiserin und Königin Carolina Augusta Wien, 1873.
  • Egyházi beszéd, melyet Sz. István Magyarország első apostoli királyának ünnepén 1874. aug. 20. Budán tartott. U. ott, 1874.
  • Emlékbeszéd, melyet gróf Cziráky Jánosné, szül. Dezasse Ludowika Erzsébet grófnő, a budapesti központi oltáregyesületnek 1899. jan. 6. elhunyt elnöknője felett mondott. Bpest, 1899.
  • Egyházi beszédei emellett a Borromaeus című folyóiratban, elnöki megnyitóbeszédei a Szent István-társulat közgyűlésén (1887–1893.) a Kath. Szemlében vannak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. más forrás szerint Székesfehérvár Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  2. a b c d e f Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  3. a b c d e f g h i j k l Steiner Fülöp (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 23.)

ForrásokSzerkesztés

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információkSzerkesztés

  • Bishop Fülöp (Philipp) Steiner, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Bp., História - MTA Történettudományi Intézete, 1996.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.