Városy Gyula (érsek)

(1846-1910) kalocsai érsek

Veszprémi Városy Gyula (Zombor, 1846. augusztus 14.Kalocsa, 1910. október 28.)[3] teológiai doktor, székesfehérvári püspök, majd kalocsai érsek, pápai kamarás.[4]

Városy Gyula
Született1846. augusztus 14.[1]
Zombor
Elhunyt1910. október 28. (64 évesen)[2]
Kalocsa
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1901–1910)
  • székesfehérvári katolikus püspök (1901. november 1. – )
  • kalocsai érsek (1905. december 11. – )
kalocsai érsek
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1870. július 24.
Püspökké szentelés1902. január 19.
Budapest, Egyetemi templom
Szentelők

Hivatalszékesfehérvári püspök
Hivatali idő1901–1905
ElődjeSteiner Fülöp
UtódjaProhászka Ottokár

Hivatalkalocsai érsek
Hivatali idő1905–1910
ElődjeCsászka György
UtódjaCsernoch János
Társszentelt püspökök
Balás Lajos1905. december 21.
Prohászka Ottokár1905. december 21.
Zichy Gyula1905. december 21.
A Wikimédia Commons tartalmaz Városy Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Középosztálybeli családból született.[5] Teológiai tanulmányait a kalocsai főegyházmegye növendékeként Pesten,[5] a Központi Papnevelő Intézetben végezte.[4] 1870. július 24-én[6] szentelték pappá; ezután 1873-ig káplánként szolgált Csonoplyán. Ezt követően visszatért tanulmányaihoz: Bécsben az Augustineum növendéke lett, 1875-ben teológiai doktorátussal tért haza.[4][5]

1875-ben érseki levéltárnok,[4][5] 1876-ban szentszéki jegyző lett. 1878-ban a kalocsai érseki könyvtár igazgatója, 1880-ban a kisebb papnevelő intézet (kisszeminárium) aligazgatója és az érseki líceumnak helyettes, majd rendes tanára.[4][5] Ugyanekkor nevezte ki a pápa tiszteleti kamarásává. 1883-ban szentszéki ülnök és a középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja lett. 1886-ban zsinati vizsgáló és bekebelezett teológiai doktor. 1887-ben a kalocsai nagyobb papnevelő kormányzójává neveztetvén ki,[4][5] egyben címzetes kanonok is lett;[4] 1889-ben a kalocsai címzetes apátságot kapta; 1892 után Császka György érsek oldalkanonokja és a tiszai kerület főesperese, majd pápai prelátus, kalocsai apátkanonok lett. 1893. augusztus 21-én tiszai, 1895. április 17-én bácsi, 1897. augusztus 15-től székesegyházi főesperes, 1899-ben babolcsai címzetes apát,[4] és 1898. február 16-tól a budapesti Központi Papnevelő Intézet igazgatója volt.[4][5]

Püspöki pályafutása

szerkesztés

1901. november 1-jén a király székesfehérvári püspökké nevezte ki, XIII. Leó pápa december 16-án erősítette meg hivatalában. 1902. január 19-én szentelte püspökké a budapesti Egyetemi templomban[4][5] Császka György kalocsai érsek,[5] Majorosy János kalocsai segédpüspök és Kohl Medárd esztergomi segédpüspök segédletével. Székét március 9-én foglalta el.[5]

A lelkipásztori lelkület elmélyítése érdekében papjait jezsuita lelkigyakorlatokra küldte, és Vianney Szent Jánost állította eléjük példának. Támogatta a vallásos egyesületeket; ennek érdekében[5] 1903-tól nyomdát működtetett Páduai Szent Antalról nevezett egyházmegyei nyomdaintézet néven.[4]

1905. október 17-én Ferenc József kalocsai érsekké neveztet ki, amit X. Piusz pápa december 11-én szentesített.[5] Ő alapította a tiszakálmánfalvai templomot és plébániát, valamint 330 ezer koronából helyreállíttatta a kalocsai székesegyházat.[4]

  • Astricus sedi suae Colocensi servatus. Colocae, 1879 (különny. a kalocsai Schematismusból)
  • A katholikus iskolaügy Magyarországban. I. rész. A magyar kath. alapítványok jogi természete, különös tekintettel a kath. iskolaügy körül felmerült téves nézetekre. Uo. 1882. II. rész. Uo. 1884 (névtelenül)
  • XIII. Leo pápa és az iparosok. Uo. 1885
  • Honoribus excellentissimi ac reverendissimi domini domini-archiepiscopi colocensis. Kalocsa, 1906[4]

Cikkei az Új Magyar Sionban (1881. Egy fejezet a XVIII. század interconfessionalis viszonyainak történetéhez); a Katholikus Hetilapban (1881. Haladás a középkorban); a Történelmi Tárban (1885. Újabb adalékok az esztergomi érsek és a pannonhalmi alapító levél kérdésének megoldásához); a Religióban (1885. A párbér Magyarországon, 1886. Kutassuk fel a szent Gellért ereklyéit); a kalocsai Schematismusban (1885. Disquisitio historica de unione Ecclesiarum Colocensis et Bachiensis, 1886. Observationes criticae in seriem Archi-episcoporum Colocensium et Bácsiensium); a Magyar Államban (1886. 48. sz. Rákóczi és a jezsuiták); a Századokban (1886. Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai).[4]

  1. http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bvarosy.html
  2. Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  3. (más forrás szerint augusztus 13. Városy Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 23.))
  4. a b c d e f g h i j k l m n Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.  
  5. a b c d e f g h i j k l Városy Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye, 2018. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  6. más forrás szerint július 26-án Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.  

További információk

szerkesztés
  • Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub


Előde:
Steiner Fülöp
Székesfehérvári püspök
1901–1905
 
Utóda:
Prohászka Ottokár
Előző
Császka György
Kalocsa érseke
1905 – 1910
Következő
Csernoch János