Balás Lajos (püspök)
Balás Lajos, néhol Balázs Lajos formában is (Becske, 1855. augusztus 20. – Rozsnyó, 1920. szeptember 18.) a latin rítusú katolikus egyház rozsnyói püspöke,[1] előtte váci kanonokja.
Balás Lajos | |||||
Született | 1855. augusztus 20. Becske | ||||
Elhunyt | 1920. szeptember 18. (65 évesen) Rozsnyó | ||||
Állampolgársága | magyar | ||||
Foglalkozása |
| ||||
Tisztsége | megyéspüspök (1905. december 11. – ) | ||||
rozsnyói püspök | |||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||
Pappá szentelés | 1879. július 7. Vác | ||||
Püspökké szentelés | 1905. december 21. Vatikán, Sixtus-kápolna | ||||
Szentelők |
| ||||
Hivatal | rozsnyói püspök | ||||
Hivatali idő | 1905–1920 | ||||
Elődje | Ivánkovits János | ||||
Utódja | Csárszky József | ||||
Társszentelt püspökök | |||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Balás Lajos témájú médiaállományokat. | |||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutása
szerkesztésKözépiskolai tanulmányait Vácott, a teológiát Kassán és Vácott végezte.[1] 1879. július 7-én[2] szentelték pappá Vácott.
Szentelése után Lőrincin, 1880-tól Hatvanban, 1881-től Csongrádon szolgált káplánként, majd 1882-től Vácott karkánplánként és a Katolikus Legényegylet alelnökeként. 1885-ben püspöki szertartóvá és iktatóvá, 1887-ben szentszéki jegyzővé, 1888-ban levéltárossá nevezték ki. 1895 októberétől váci székesegyházi kanonok és püspöki irodaigazgató, majd 1898-tól gurlai címzetes apát, 1900-tól pápai prelátus. 1904–1905-ben a szeminárium rektora volt.[1]
Püspöki pályafutása
szerkesztés1905. október 17-én X. Piusz pápa rozsnyói püspökké nevezte ki. Ő is szentelte püspökké december 21-én a vatikáni Sixtus-kápolnában, Prohászka Ottokárral és Zichy Gyulával együtt.[1] A pápa püspöki pektorálét (nyakban hordható keresztet) adott neki személyes ajandékként. Hivatalát 1906. január 16-án foglalta el.
Püspökként rendezte az egyházmegye pénzügyeit.[1] 1907-ben megkezdte a katolikus egység házának, és a beteg papok házának építését. 1912-ben egész egyházmegyéjére kiterjedő szentségimádást rendelt el. Püspökké szentelésének 10. évfordulóján alapítványt hozott létre a háború által sújtott családok megsegítéséért. Csehszlovákia megalakulása után helyén maradt, de 1919 nyártól rendszeresen házkutatásokkal zaklatták a kommunistákkal való összejátszás vádjával; „ágyából kirángatva, félig felöltözve gyalog vezették Rozsnyóról Betlérre.” Néhány hétig Iglón tartották fogságban; ezt követően vesebajban hunyt el.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
- ↑ más forrás szerint március 7-én Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
További információk
szerkesztés- Bishop Lajos Balás de Sipek, Catholic-Hierarchy (angol)
Előde: Ivánkovits János |
Rozsnyói püspök 1905–1920 |
Utóda: Csárszky József |