Főmenü megnyitása

Hornig Károly

veszprémi püspök, bíboros

Báró Hornig Károly (Buda vagy Pest, 1840. augusztus 10.Veszprém, 1917. február 9.)[3] veszprémi püspök, bíboros.[4]

Hornig Károly
Karl Freiherr von Hornig, Kardinal JS.jpg
Született 1840. augusztus 10.[1]
Elhunyt 1917. február 9. (76 évesen)[1]
Veszprém[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • catholic deacon
Tisztség
  • megyéspüspök
  • katolikus püspök (1888. szeptember 8. – )
  • bíboros (1912. december 2. – )
veszprémi püspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1862. december 14.
Püspökké szentelés 1888. szeptember 8.
Szentelők
Bíborossá kreálás 1912. december 2.

Hivatal veszprémi püspök
Hivatali idő 1888–1917
Elődje Kovács Zsigmond
Utódja Rott Nándor
Szentelt püspökök
Széchényi Miklós1902. február 2.
Kránitz Kálmán1907. május 12.
Csernoch János1908. május 10.
Társszentelt püspökök
Steiner Fülöp1890. szeptember 8.
Jung János1893. május 11.
Cselka Nándor1893. május 11.
Radnai Farkas1902. január 25.
Rajner Lajos1906. július 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hornig Károly témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Sziléziai eredetű családból származott; apja Hornig Antal mérnök volt.[4] Az elemi iskolát Lajtafaluban végezte, mivel apja éppen ott építette a vasutat. A gimnázium alsó négy osztályát a bécsi piaristáknál, a következő két osztályt a budai királyi katolikus gimnáziumban, az utolsó két osztályt az esztergomi főegyházmegye kispapjaként Nagyszombatban, az érseki gimnáziumban járta. 1858-ban érettségizett.[5] Ezt követően a Központi Papnevelő Intézet növendéke volt; 1862. december 14-én[6] szentelték pappá. Az Augustineumban tanult tovább.[4]

1866-ban a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője (prefektusa) lett. 1869-ben teológiai doktori címet szerzett. 1870-ben a biblikum nyilvános rendes tanára lett a budapesti egyetem hittudományi karán, melynek 18741875-ben és 18771878-ban dékánja volt.[4]

1874-ben pápai titkos kamarás, 1878-tól esztergomi kanonok és hercegprímási irodaigazgató. 1882-től kultuszminiszteri tanácsos.[4]

Részt vett az Első vatikáni zsinaton Simor János hercegprímás mellett.

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1888. április 17-én veszprémi püspökké nevezték ki. Szeptember 8-án szentelte püspökké[4] Simor János esztergomi érsek, Zalka János győri és Hidasy Kornél szombathelyi püspök segédletével. 1912-ben X. Piusz pápa bíborossá kreálta, a veszprémi püspökök közül elsőként;[4] címtemploma a falakon kívüli Szent Ágnes-bazilika (Sant' Agnese fuori le mura) volt.

Huszonöt éves püspökségét fejedelmi adományokkal és kiváló intézményekkel örökítette meg. Templomokat és iskolákat építtetett, felújíttatta a székesegyházat.[4] Írók és művészek kiképzésére sokat áldozott. Az 1896-ban összehívott első országos katolikus tanítói kongresszus elnöke, majd a kongresszus nyomán 1899-ben létrejött Katolikus Tanügyi Tanács védnöke. 1912-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, 1915-ben a Szent István Akadémia I. osztályának alapító tagja.[4]

Mint veszprémi püspök, 1916. december 30-án ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát.[3][4]

MűveiSzerkesztés

Irodalmi munkásságot is kifejtett: szerkesztette a Religiót (1873—78), az Irodalmi Értesítőt (1876). Önállóan megjelent több egyházi beszéde. Kiadatta a római magyar történeti intézet által a Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis című nagy művet (szerkesztette dr. Lukcsics József, 4 kötetben jelent meg, Budapest 1897—1907). Közzétette Padányi Biró Márton veszprémi püspök Naplóját (Veszprém, 1903).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  2. Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  3. a b http://www.nevpont.hu/view/6569
  4. a b c d e f g h i j Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  
  5. Pfeiffer János, A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630–1950), München, 1987, 25.
  6. más forrás szerint december 10-én Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés


Előde:
Kovács Zsigmond
Veszprémi püspök
1888–1917
Utóda:
Rott Nándor