Főmenü megnyitása

Baranyai Decsi János

magyar író, műfordító

Baranyai Decsi János vagy Baranyai Decsi Csimor János, (Johannes Decius Barovius) (Decs, 1560. – Marosvásárhely, 1601. május 15.) műfordító, az első magyar közmondásgyűjtő, ev. ref. főiskolai igazgató, a 16. század egyik legtudósabb írójaként ismerték.

Baranyai Decsi János
Baranyai Decsi János.jpg
Élete
Született 1560
Decs, Magyarország
Elhunyt 1601. május 15. (40-41 évesen)
Marosvásárhely, Erdélyi Fejedelemség
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyai Decsi János témájú médiaállományokat.

Nevét latinul: Johannes C. Decius Baroviusak írta; családi neve Czimor volt, ezt Csimornak és Tzimornak, vezeték neve származása helységéről Deczi, Detsi, később Décsi és Décsynek irták, a baranyai előnevét szintén különbözően irta, Baronyainak, Baroviusnak és többször Baroniusnak. Arcképét egykorú fametszet után közli Toldy a Historiája XII. lapján (Monum II. oszt. XVII. kötet).

ÉletpályájaSzerkesztés

Született Decsen Tolna vármegyében; első oktatását az akkor virágzó s jeles könyvtárral bíró tolnai ref. iskolában[1] nyerte, Herczeg-Szöllősi Gáspár és Tolnai Bálint vezetése alatt; innen került a debreceni, majd a kolozsvári iskolába, melynek vezetői őt ajánlották 1587-ben Bánffy Farkas fejedelmi tanácsosnak, a külföldi egyetemre küldendő Ferenc nevű fia mellé útitársul. Az ifjak május 18-án indultak el Bonchidáról, Moldván, Havasalföldön át Varsóba s végre Poroszországon, Pomeránián és Brandenburgon át, július 22-én Wittenbergbe érkeztek; itt Albert Salamon[2] tanár és orvosdoktornál laktak Dudith Andrással együtt. Távozásuk alkalmával (1589.) néhány tanulótársához búcsúverset írt.

Külföldi tartózkodása alatt a szigeti s pécsi bégek harcai s rablásai következtében nem csak maga pusztult ki atyai javaiból, hanem az övéi is kiszorultak lakhelyeikből és Erdélyben Báthory Zsigmond fejedelemnél kerestek és találtak menedéket. 1592 végén Kolozsvárott telepedett le. 1593-ban a székely-(maros-)vásárhelyi iskolánál alkalmazták; itteni tartózkodását és működését bőven írja le Hunyady Ferenc udvari orvoshoz 1596. augusztus 16-án intézett levelében és egy 1597. augusztus 26-án kelt szolgálati szerződésben. Ezekből tudjuk azt is, hogy édesanyja Által Erzsébet, mostohaatyja Decsi Borbély Péter és mostohatestvére Decsi Dániel volt; továbbá, hogy 1600-ban nősült és 1601-ben meghalt; a vásárhelyi iskolaigazgatásért szinte semmi fizetést sem kapott és végre is a város néhány évi szolgálatáért Decsit egy régi iskolaházzal elégítette ki azon helyen, hol ma a kollégium fekszik.

MunkásságaSzerkesztés

Nyelvtudományi tevékenysége során részletesen kifejtette a magyar-zsidó nyelvrokonság tételét. (A reformáció korában ugyanis Európában szinte minden nyelvet rokonítottak az Ádám és Éva nyelvének tekintett héberrel.) Egyik fő érve az volt, hogy a héber és a magyar írás egyaránt jobbról balra halad (székely–magyar rovásírás). 1598-ban A hunok régi nyelvének elemei című könyvhöz írt előszavában a szkítákat közvetlenül zsidók leszármazottainak tekintette, továbbá azonosította az előbbieket a hunokkal és a magyarokkal. Ezzel szerinte a magyarok régebbiek a görögöknél is.[3]

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés