Ráczkevi Eötvös Lajos (Mezőszentgyörgy, 1848. március 1.Budapest, 1872. március 6.) bibliográfus.

Eötvös Lajos
Vasárnapi Ujság 1879. 176. l.
Vasárnapi Ujság 1879. 176. l.
Született 1848. március 1.
Mezőszentgyörgy
Elhunyt 1872. március 6. (24 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása bibliográfus

ÉleteSzerkesztés

Eötvös Károly képviselő öccse volt. 1858. október 1-jétől a pápai református gimnáziumban tanult; 1866-ban magántanítással könnyített nehéz anyagi körülményein; 1866. július 20. bevégezte középiskoláit és november 17. első éves joghallgatónak iratkozott be Pápán. Ettől kezdve a fiatal tanuló mindig több és több adattal járult az irodalom, különösen a protestáns irodalom történetéhez és a szakemberek figyelmét is magára vonta. 1867 őszén Szabó Károly Kolozsvárra hívta, hol jogot hallgatott és könyvtárnoki tisztet viselt. Itt a nagy bibliográfus vezetése mellett régi szenvedélye az irodalomtörténet és könyvészet iránt mindinkább kifejlődött és határozottabb irányt vett. Miután a második jogévet is elvégezte, Pestre ment teológiára, s itt a Ráday-könyvtárban félévig dolgozott és a nemzeti múzeumnál megkezdett könyvtárrendezésben mint napidíjas részt vett. 1870-ben államsegéllyel a bécsi egyetemre ment, hogy ott a német nyelv mellett, a régi könyvészetet, paleográfiát, heraldikát és az összes könyvtártudományt tanulja s magát könyvtárnokká kiképezze. Pulszky Ferenc ajánlóleveleivel bécsi császári udvari könyvtárba s minden gyűjteménybe bejuthatott. Sokat dolgozott és a gyenge test összeroskadt a munka terhe alatt. Bécsből betegen tért vissza Budapestre, midőn a múzeumhoz könyvtártisztviselővé nevezték ki. 1871 nyarán még részt vett a történeti társulat zempléni kirándulásában s ez alkalommal a homonna-sztárai levéltárt búvárló bizottság munkálataiban még igen tevékeny részt vett; azonban tüdőbaja elhatalmasodott rajta, s nem sokkal később elhunyt.

MunkáiSzerkesztés

Első irodalmi kísérlete a Politikai Ujdonságokban (1864. Pápai levél) jelent meg; könyvészeti s vegyes dolgozatait azután többnyire a Vasárn. Ujságban közölte (1864-től fogva, 1866. A Mondolatpör st.), mely lapoknak élete utolsó éveiben belső munkatársa volt; irt még a Koszorúba (1865. Petőfi Sándor ifjúkori kisérletei), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1866. Dévay Biró Mátyás kádártai lelkipásztorkodása, Adalék az angol egyetemeken tanult magyarokhoz, A heidelbergi Káté legelső magyar kiadása 1868. Adalék Bornemisza Péter reformátorunk ösmeretéhez), a Képes Ujságba (1868. Még egyszer az iparszabadság és czéhrendszer, Szentgyörgyi Timót névvel), a Veszprémbe (1866. A pápai nyomda működésének rövid vázlata, Veszprémmegye irói), a Fővárosi Lapokba (1866. Jósika Miklós élete és hatása az irodalomra, a pápai Péczelydíjat nyert pályamű, 1870. A magyar nőtanodák legelső megpendítője, Petőfi Sándor pápai élete, 1871. tárczaczikkek), a Századokba 1868–69. A pápai nyomda története (1577–1867. 1871. kisebb történeti s irodalomtörténeti czikkek), a Sárospataki Füzetekbe (XIII. 1869. Fegyverneki Izsák sárospataki tanár emlékezete), a Hazánk és Külföldbe (1870), a Budapesti Közlönybe (1870. Könyvészeti közlemények a nemzeti múzeum könyvtárából), a Figyelmezőbe (1871. Egyháztörténelmi forgácsok: Hol halt meg Kálmáncsai Sánta Márton magyar reformátor? sat.), Szana Figyelőjébe (1871), a P. Naplóba, Honba, az erdélyi Prot. Lapba sat. Álnevei: Ráczkevi, Bodó Lajos és Eö. L.

ForrásokSzerkesztés