|
*[[Zilah]] város (1806-tól önálló közigazgatású).
Az [[1741]]. évi 18., az [[1751]]. évi 24., királyi szentesítést nyert törvénycikkek ugyan ismételten elrendelték Kraszna, Középszolnok és Zaránd vármegyék Magyarországhoz történő visszacsatolását is, a törvények gyakorlati megvalósítása azonban elmaradt. A visszacsatolásban érdekelt magyar politikai erők ennek következtében arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Partium tényleges visszacsatolása csak Erdély Magyarországgal való teljes egyesítése (uniója) esetén várható. E célból a magyar és erdélyi országgyűlések folyamatos kezdeményezéseket tettek, amelyek azonban a [[bécsi udvar]] ellenállása miatt mindig meghiúsultak. Mindössze annyi lett az eredmény, hogy a Partium visszacsatolását az [[1792]]. évi 11., valamint később az [[1836]]. évi 21. törvénycikkelyben ismét törvénybe iktatták, ami ismét csak papíron maradt. A törvény végrehajtásának ugyanis az [[Erdélyi Udvari Kancellária]] ellenállt. A partiumi megyék rendjei 1847-ben az erdélyi kormányzat viselkedéséről így írnak:
:„A magyar király parancsa iránti tiszteletlenség Erdély fejedelme iránti hódolatnak vétetett, a szentesített törvény iránti engedetlenség polgári erénynek.”
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] alatt, az Erdéllyel létrehozott unió keretében a Partium is átmenetileg Magyarországhoz tartozott. (1848. évi 6. törvénycikk a Részek visszacsatolásáról.) Az egyesítést [[1848]] májusában [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]] irányítása alatt hajtották végre.
A szabadságharc leverése után az osztrák kormány ismét elszakította Magyarországtól Erdélyt, és ezzel egyidőben Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd vármegyéket, Kővár vidékével és Zilah városával együtt az erdélyi polgári és katonai kormányzat alá helyezték. Csak az [[októberi diploma]] eredményeként, az [[1862]]. [[március 15.|március 15-i]] császári rendelet következtében szakadt el a Partium véglegesen Erdélytől.
Az [[1867]]. évi kiegyezés után egészen [[1920]]-ig Erdély és valamennyi volt partiumi terület a Magyar Királyság szerves részét képezte. [[1876]]-ban Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékből, továbbá Zilah városából és az erdélyi [[Doboka vármegye]] egy részéből a magyar országgyűlés létrehozta az új [[Szilágy vármegye|Szilágy vármegyét]]. [[Zaránd vármegye|Zaránd vármegyét]] ugyanakkor részben [[Hunyad vármegye|Hunyad]], részben [[Arad vármegye|Arad vármegyébe]], Kővár vidékét pedig részben az új [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka]], részben [[Szatmár vármegye|Szatmár vármegyébe]] kebelezték be.
A [[trianoni békeszerződés]] Erdéllyel együtt az egykori Partium területét, valamint Máramaros vármegye déli részét (míg az északi rész [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] került, a [[Szovjetunió]] 1991-es felbomlásása óta [[Ukrajna]] területét képezi), illetve Arad, Szatmár és Bihar vármegyék túlnyomó részét is Romániának juttatta. Kisebb Szatmár, Bihar és Arad megyei töredékek maradtak csak magyar fennhatóság alatt (ld. [[Szabolcs-Szatmár-Bereg megye]] és [[Hajdú-Bihar megye]]). Így a jelenkori ''Partium'' fogalma a történelmi vonatkozása mellett a Magyarországtól Romániához került [[alföld]]i területek összességét is lefedi, tehát például a [[Szatmár megye|szatmári]] vidékek ([[Szatmárnémeti]], [[Nagykároly]]) is beleértendők, amelyek történelmileg eredetileg nem voltak Partium részei, hanem mindig Magyarország területéhez tartoztak, de Trianon óta a történelmi partiumi területekkel alkotnak szoros területi egységet.
== Híres emberek==
|
