|
=== Bacchusi rítusok ===
Bár [[Dionüszosz]] szokásos vegetatív jellemzői a borostyán és a szőlőtőke, [[Athén története|Athénban]] a rózsa és az ibolya is díszei lehettek [[Dionüszia|a dionüszoszi lakomáknak]] . [[Pindarosz|Pindar]]<nowiki/>osz költő (Kr. e. 5. század) Dionüszoszt dicsérő düthirambosz töredékében egy virágjelenetet rendezett be, amelyet az Évszakok ''( [[Hórák|Horae]] )'' nyitánya generált, abban az időben, amikor [[Szemelé|Szemelét]], Dionüszosz halandó anyját kellett tisztelni:
[[Fájl:John_William_Waterhouse_Ariadne.jpg|bélyegkép| A [[Preraffaeliták|preraffaelita]] [[John William Waterhouse]] ''Ariadnéja'' (1898): az alvó, vörös ruhás Ariadnét rózsák veszik körül, a vitorlás háttér pedig Thészeusz távozását és Dionüszosz eljövetelét is sejteti, amit leopárdjai jeleztek előre. <ref>Karl Kilinski II, ''Greek Myth and Western Art: The Presence of the Past'' (Cambridge University Press, 2013), p. 106.</ref>]].. amint kinyílik a bíborköpenyes Horai kamrája, a nektáros virágok hozzák az édes illatú tavaszt.
<blockquote>... amint kinyílik a bíborköpenyes Horai kamrája, a nektáros virágok hozzák az édes illatú tavaszt.
Majd, aztán a halhatatlan földre vetikaz ibolya kedves tincseit és a hajhoz illő rózsákatés dalok hangja visszhangzik sípok kíséretében
és kórusok jönnek a körbefutó fejpántú Szemeléhez. <ref>Pindar, frg. 75 SnM, as translated for the [[Loeb Classical Library]] (1997) by William H. Race and cited in this context by Riu, ''Dionysism and Comedy'', p. 108, note 58, and [[Walter Friedrich Otto]], ''Dionysus: Myth and Cult'', translated by Robert B. Palmer (Indiana University Press, 1965, originally published 1960 in German), p. 159.</ref></blockquote>Dionüszosz a demokratikus ''[[polisz]]'' egyenlősítő alakja volt, akinek beavatott csoportja ''(tiászosz)'' mintát adott a civil szervezetek számára. <ref>Richard Seaford, ''Cosmology and the Polis: The Social Construction of Space and Time in the Tragedies of Aeschylus'' (Cambridge University Press, 2012), pp. 101–102.</ref> Az Anthesteria a Dionüszia egy, a demokratikus kor előtti Athénból származó formája. E fesztivál nevét egyes tudósok a görög ''anthos'', „virág, virágzik” <ref>D. Felton, "The Dead," in ''A Companion to Greek Religion'' (Blackwell, 2010), p. 89; Jennifer Neils, "Children and Greek Religion," in ''Coming of Age in Ancient Greece: Images of Childhood from the Classical Past'' (Yale University Press, 2003), p. 145; [[Carl Kerenyi]], ''Dionysos: Archetypal Image of Indestructable Life'' (Princeton University Press, 1976), p. 300.</ref> szóból eredeztetik, ahogyan tették maguk a görögök is, a virágzó szőlőtőkéhez kapcsolták a fogalmat. <ref>[[Walter Burkert]], ''Homo Necans'' p. 214.</ref> Az i.sz. 6. században a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] antikvárius, [[Ióannész Lüdosz|Joannes Lydus]] az ''Anthousa-''val rokonította az ünnep nevét, amely szerinte a latin ''Flora'' görög megfelelője. <ref>Lydus, ''De mensibus'' 4.73; [[Clifford Ando]], "The Palladium and the Pentateuch: Towards a Sacred Topography of the Later Roman Empire," ''Phoenix'' 55 (2001), p. 400.</ref> A háromnapos fesztiválon, amely a tél és a tavasz küszöbén zajlott, a luminalitás és a „kitárulás” témáit foglalta magába, de a kora Athénban betöltött fontossága ellenére az ünnep mivolta sok szempontból bizonytalan. Elsősorban az előző őszi évjárat újborának megnyitását ünnepelték. <ref>Noel Robertson, "Athens' Festival of the New Wine," ''Harvard Studies in Classical Philology'' 95 (1993), p. 197ff. Robertson argues that the Anthesteria was not a festival of the dead, and believes those elements have been attributed to it erroneously.</ref> Az első napon "Dionüszosz" egy kerekes "hajón" hordva lépett be a nyilvános körmenetbe, majd a király feleségének <ref>The word for "king" is ''[[basileus]]'', an indication that the ceremony evokes a time before Athens was a democracy; Seaford, ''Cosmology and the Polis,'' pp. 87–88.</ref> magánlakosztályába vitték, hogy rituálisan egyesüljön a királynével. A pontos szertartások ismeretlenek, de [[Ariadné]] mítoszához kapcsolódhatnak, aki Dionüszosz hitvese lett, miután az athéni kultúra hőse, [[Thészeusz]] elhagyta. <ref>Seaford, ''Cosmology and the Polis,'' pp. 85–87, 101, 133, citing Apollodorus, ''Against Nature'' 73; Burkert, ''Greek Religion'' pp. 109, 164, 239.</ref>
[[Fájl:Greek_-_Red-Figure_Chous_with_Eros_-_Walters_48206.jpg|bélyegkép| Gyermek boros edénye ''(chous)'' az Anthesteria ünnepén. Éroszt pufók fiúként ábrázolja, aki kordét húz, és kezét a saját koszorús ''gyerekkancsója'' felé nyújtja (kb. ie 410)]]
Az új növekedés és átalakulás témájának megfelelően <ref>Neils, "Children and Greek Religion," in ''Coming of Age in Ancient Greece,'' p. 145.</ref> az Anthesteria alkalom volt a kisgyermekkorból a gyermekkorba való átmenet rítusára is – hiszen ez az ókori világban tapasztalható magas [[csecsemőhalandóság]] miatt -egy ünnepi pillanat volt. A három és négy év közötti gyerekek egy kis gyerekkancsót ''(chous)'' kaptak, amelyet speciálisan a felnőtt tevékenységeket játszó gyerekek jeleneteivel díszítettek. Az edényen néha magát a ''gyerekkancsót'' ábrázolták, koszorúval díszítve. A következő évben a gyermek ünnepélyes keretek között kóstolót kapott a gyerekkancsóba töltött borból. <ref>Neils, "Children and Greek Religion," p. 145; John H. Oakley, "Death and the Child," p. 177; Lesley A. Beaumont, "The Changing Face of Childhood," p. 75; and H.A. Shapiro, "Fathers and Sons, Men and Boys," pp. 89, 103, all in ''Coming of Age in Ancient Greece''. See also Burkert, ''Greek Religion'', pp. 237–238.</ref> Ezeknek az edényeknek, amelyeket gyakran gyermekek sírjaiban találták meg, az is a szerepük volt, hogy korai haláluk után az alvilágba kísérjék gazdájukat. <ref>Beaumont, "The Changing Face of Childhood," p. 75; Oakley, "Death and the Child," p. 177.</ref>
Az Anthesteria a római [[Lemuralia|Lemuriával]] is összehasonlítható; <ref>Burkert, ''Homo Necans'', p. 226.</ref> a második nap miatt, ami mindkét fesztivál felfogásában egy képlékeny időszak volt, amikor az élők és a holtak világa közötti gát átjárhatóvá vált, és a holtak árnyai a földön bolyonghattak. A harmadik napon a szellemeket eliűzték a városból, és Hermész Chthonios ("Alvilági [[Hermész]] ") gabonát és magvakat tartalmazó cserépedények formájában kapott áldozatokat. <ref>Burkert, ''Greek Religion'', pp. 218, 222.</ref> Bár az árnyalakok kiléte nem tisztázott, jellemzően a nyughatatlan halottak voltak azok, akik idő előtt haltak meg. <ref>Kerenyi, ''Dionysos: Archetypal Image of Indestructable Life'', p. 364.</ref>
==== Bor és rózsák ====
A thesszaloniki papnő, aki emlékének megőrzésére egy szőlőskertet hagyományozott, azt kívánta, hogy minden jelenlévő dionüszoszi beavatott viseljen rózsakoszorút. <ref name="Kloppenborg-Ascough-p373">Kloppenborg and Ascough, ''Greco-Roman Associations,'' p. 373.</ref> Dionüszoszi kontextusban a bor, a rózsák és a vörös szín ugyanúgy az erőszak és a temetések, mint a szerelmi időtöltés és mulatságok csapdáinak számítottak. Filosztratosz (megh. i.sz. 250 körül) leírása szerint Dionüszosz rózsakoszorút és vörös vagy bíbor köpenyt viselt, amikor találkozott Ariadnéval, <ref>Philostratus, ''Imagines'' 1.15; Terence Cave, ''Retrospectives: Essays in Literature, Poetics and Cultural History'' (Modern Humanities Research Association, 2009), p. 73.</ref> akinek álma egyfajta halál volt, amelyből az isten szerelme ébresztette fel és alakította át. <ref>Susan Guettel Cole, "Finding Dionysus," in ''A Companion to Greek Religion'' p. 333; Nina da Vinci Nichols, ''Ariadne's Lives'' (Associated University Presses, 1995), p. 14 ''et passim''; [[Zahra Newby]], "In the Guise of Gods and Heroes: Portrait Heads on Roman Mythological Sarcophagi," in ''Life, Death and Representation: Some New Work on Roman Sarcophagi'' (Walter de Gruyter, 2011), pp. 201–205.</ref>
[[Fájl:Mosaïque_-_Buste_de_Dionysos_-_Palazzo_Massimo.JPG|balra|bélyegkép| Dionüszosz a mellképén leopárdbőrt, koszorújában pedig virágokat visel egy 3. századi [[Római kori mozaikok|mozaikon]]]]
A korona, amely az Ariadnénak Dionüszosszal való halhatatlan egyesülését szimbolizálta, metamorfózison ment keresztül és egy csillagképpé, a [[Északi Korona csillagkép|Corona Borealis-szá vált]]. Néhány forrás szerint a ''korona'' egy ékszer diadém volt, a római drámaíró [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]] <ref>[[Seneca the Younger|Seneca]], ''Phaedra'' 769, as noted by Michael Coffey and Roland Mayer, ''Seneca: Phaedra'' (Cambridge University Press, 1990), pp. 159–160; and ''Hercules Furens'' 18, as noted by John G. Fitch, ''Seneca's ''Hercules Furens'': A Critical Text with Introduction and Commentary'' (Cornell University Press, 1987), pp. 125–126.</ref> és mások azonban rózsafüzérként hivatkoztak rá. Manilius ''Astronomicájában, -ami egy, az égi jelenségekről szóló, latin nyelvű, hexameterekben írt, didaktikus költemény volt -'' (Kr. u. 1. század), Ariadné koronája bíbor és vörös virágokkal volt felékesítve – ibolyák, jácintok, pipacsok és „a virágzó rózsa vértől vöröslő virága” díszítették –, és pozitív asztrológiai hatást fejtett ki a virágoskertek művelésére, a füzérfonásra és a parfüm lepárlásra. <ref>Manilius, ''Astronomica'' 251–269 (edition of [[A.E. Houseman|Houseman]]), as noted by Michael Murrin, "Renaissance Allegory from Petrarch to Spenser," in ''The Cambridge Companion to Allegory'' (Cambridge University Press, 2010), p. 172, with reference to the influence of the passage on [[Edmund Spenser]], ''Faerie Queene'' 6.10.14.</ref>
A római szarkofágokon gyakoriak voltak a dionüszoszi jelenetek, melyeket sok esetben Cupidók, vagy Eróták kísértek, akik a szerelemnek a halállal szembeni kitartását testesíthették meg. <ref>Janet Huskinson, ''Roman Children's Sarcophagi: Their Decoration and Its Social Significance'' (Oxford University Press, 1996), p. 30; [[Paul Zanker]] and Björn C. Ewald, ''Living with Myths: The Imagery of Roman Sarcophagi'' (Oxford University Press, 2012), p. 102 ''et passim''; Newby, "In the Guise of Gods and Heroes," pp. 201–205.</ref> Vergilius ''[[Aeneis|Aeneisében]]'' a bacchusi italáldozatok kiöntésével bíbor virágok szóródnak szét, amikor a hős Aeneas a halott apja temetési szertartásait végzi. <ref>Vergil, ''Aeneid'' 5.77–81; Brenk, ''Clothed in Purple Light,'' p. 88.</ref> A [[Nonnosz|Nonnusi]] ''Dionüsziakában'' (Kr. u. 4. század vége – 5. század eleje) Dionüszosz a gyönyörű ifjú Ampelosz halálát gyászolja úgy, hogy a testét ambróziával átitatott virágokkal – rózsákkal, liliomokkal, [[Szellőrózsa|szellőrózsákkal]] – borítja be. A halott fiú metamorfózisa során jött létre az első szőlőtő, amelynek termése az emberi felhasználásra alkalmas bor átalakítandó lényege. . <ref>[[Nonnus]], ''Dionysiaca'' 11.241–243; Miguélez-Cavero, ''Poems in Context,'' p. 132.</ref>
=== Adonisz szertartásai ===
|
