„Nyilvánvaló végzet” változatai közötti eltérés

A nyilvánvaló végzet erősen megosztó maradt a politikában, állandó konfliktust okozva a [[rabszolgaság]]gal kapcsolatban ezekben az új államokban és területeken,<ref name="support">John Mack Faragher et al. ''Out of Many: A History of the American People'', (2nd ed. 1997) p. 413</ref> valamint az [[indiánok|amerikai őslakosok]] telepes-gyarmati kiszorításával<ref name="Dahl 2018 101–26">{{cite book |last=Dahl |first=Adam |url=https://doi.org/10.2307/j.ctt22rbjjz.8 |title=Empire of the People: Settler Colonialism and the Foundations of Modern Democratic Thought |publisher=University Press of Kansas |year=2018 |pages=101–26|doi=10.2307/j.ctt22rbjjz.8 }}</ref> és az Egyesült Államok akkori határaitól nyugatra fekvő területek annektálásával is összefüggésbe hozható a kontinensen. A koncepció az [[1844]]-es elnökválasztás során több fontos kampánytéma egyikévé vált, ahol a [[Demokrata Párt]] győzött, és egy éven belül a „nyilvánvaló végzet” kifejezés is megjelent. [[1846]]-ban a demokraták az 1846-os oregoni határvita és [[1845]]-ben [[Texas]] rabszolgaállamként való [[annexió]]jának indoklására használták, ami az [[1846]]-os [[mexikói–amerikai háború]]ban tetőzött. Ezzel szemben a [[Whig Párt (Amerikai Egyesült Államok)|whigekwhig]]ek és a prominens republikánusok nagy többsége (például [[Abraham Lincoln]] és [[Ulysses S. Grant]]) elutasította a koncepciót, és kampányolt ezek ellen az akciók ellen.<ref>{{Cite book |last=Greenberg |first=Amy S. |url=https://books.google.com/books?id=4a1sAAAAQBAJ&q=%22To+Lincoln%27s+mind+Manifest+Destiny+was+a+smoke+screen%22&pg=PA51 |title=A Wicked War: Polk, Clay, Lincoln, and the 1846 U.S. Invasion of Mexico |publisher=Vintage Books |year=2013 |isbn=978-0307475992 |page=51}}</ref><ref name="ulysses">{{Cite book |last=Simpson |first=Brooks |url=https://books.google.com/books?id=L-nUBAAAQBAJ&pg=PA30 |title=Ulysses S. Grant: Triumph Over Adversity, 1822–1865 |publisher=Voyageur Press |year=2014 |isbn=978-0760346969 |page=30}}</ref><ref>{{Cite book |last=Joy |first=Mark |url=https://books.google.com/books?id=1N-sAgAAQBAJ&pg=PA62 |title=American Expansionism, 1783–1860: A Manifest Destiny? |publisher=Routledge |year=2014 |isbn=978-1317878452 |pages=62, 70}}</ref> [[1843]]-ra [[John Quincy Adams]] korábbi amerikai elnök, aki eredetileg a nyilvánvaló végzet alapjául szolgáló koncepció egyik fő támogatója volt, meggondolta magát, és elutasította az [[expanzionizmus]]t, mivel az a rabszolgaság texasi kiterjesztését jelentette.<ref name="Merk215" /> Ulysses S. Grant szolgált a mexikói-amerikai háborúban, és elítélte azt, kijelentve, hogy ''„az egyik legigazságtalanabb háború volt, amelyet valaha is vívott egy erősebb egy gyengébb nemzet ellen.”''<ref name="ulysses"/> Daniel Walker Howe történész összefoglalja, hogy „az amerikai imperializmus nem képviselt amerikai konszenzust; keserű nézeteltérést váltott ki a nemzeti politeológián belül.”.<ref name="Merk215">{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|pp=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA215 215–216]}}</ref><ref>{{cite book | last=Howe | first=D.W. | title=What Hath God Wrought: The Transformation of America, 1815–1848 | publisher=Oxford University Press | series=Oxford History of the United States | year=2007 | isbn=978-0-19-972657-8 | url=https://books.google.com/books?id=TTzRCwAAQBAJ | page=[https://books.google.com/books?id=TTzRCwAAQBAJ&pg=PA75 705]}}</ref>

Nem minden amerikai vagy politikai vezetőjük hitte, hogy az Egyesült Államok isteni kegyelemben részesített nemzet, vagy úgy gondolta, hogy terjeszkednie kellene. Sok [[Whig Párt (Amerikai Egyesült Államok)|whig]] például ellenezte a területi terjeszkedést arra a demokrata állításra alapozva, hogy az Egyesült Államok arra hivatott, hogy erényes példaként szolgáljon a világ többi része számára, és isteni kötelessége is volt, hogy az egész észak-amerikai kontinensen elterjessze a maga felettes politikai rendszerét és életmódját. A Whig-pártban sokan ''„féltek a túlságosan széles körű terjeszkedéstől”'', és ''„ragaszkodtak a nemzeti hatalom korlátozott területre való összpontosításához”''.<ref>{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|p=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA40 40]}}</ref> [[1848]] júliusában [[Alexander Stephens]] ''„hazugságként”'' ítélte el Polk elnöknek Amerika jövőjéről alkotott expanziós értelmezését. 1848-ban a Whig-pártban „''a nemzeti hatalomnak egy korlátozott területre való összpontosítása''” volt a cél.<ref>{{Cite book |last=Byrnes |first=Mark Eaton |title=James K. Polk: A Biographical Companion |publisher=ABC-CLIO |year=2001 |location=Santa Barbara, Calif |page=145}}</ref>

Adams sokat tett ennek az elképzelésnek a megvalósításáért. Ő szervezte meg az [[1818]]-as szerződést, amely a [[Sziklás-hegység]]ig nyugatra kijelölte a határt Brit Észak-Amerika és az Amerikai Egyesült Államok között, és rendelkezett az amerikai történelemben [[Oregon Country]] néven, a brit és kanadai történelemben pedig [[Új-Kaledónia (Kanada)|Új-Kaledónia]] és [[Columbia]] körzetek néven ismert terület közös megszállásáról. [[1819]]-ben tárgyalásokat folytatott a transzkontinentális szerződésről, amely [[Florida|Floridát]] [[Spanyolország]]tól az Egyesült Államokhoz juttatta, és az Egyesült Államok határát a spanyol [[Mexikó]]val egészen a [[Csendes-óceán]]ig meghosszabbította. És ő fogalmazta meg az [[1823]]-as [[Monroe-elvdoktrína|Monroe-doktrínát]], amely figyelmeztette [[Európa|Európát]], hogy a nyugati félteke többé nem áll nyitva az európai gyarmatosítás előtt.