„Hanglemez” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzés folyamatban] | [ellenőrzés folyamatban] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozások |
belső hivatkozás |
||
1. sor:
[[Fájl:Hanglemezek.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Különféle mikrobarázdás hanglemezek: [[MP]] (bal felső), [[Nagylemez|LP]] (bal alsó), [[középlemez|EP]] (jobb felső), [[Kislemez|SP]] (jobb alsó)]]
A '''hanglemez''' hanganyag tárolására szolgáló [[Analógia|analóg]] adattároló, az [[elektromechanika|elektromechanikus]] hangrögzítés és tárolás egyik formája. A hanglemez egy lapos „műanyag” korong – lemez –, amelynek mindkét oldalán, a peremétől a közepe felé spirális barázda fut, amelyben V-alakban domborulatok vannak kialakítva, amelyek rezgésbe hozzák a [[hangszedő]] tűjét, elektromos jelet generálva.
A magyar nyelvben elterjedt közkeletű, ám hibás elnevezése '''„bakelit lemez”'''. Valójában ui. nem [[Bakelit (műanyag)|bakelitből]] készül, hanem [[PVC]]-ből – poli(vinil-klorid). Az angol közkeletű elnevezése „''vinyl''”. A [[20. század]] nagy részében ezt a technológiát használták a zenei felvételek kereskedelmi célú sokszorosítására. A [[CD]] 1982-es megjelenésével a hanglemez technikailag elavulttá vált. Az [[audiofil]] zenehallgatók körében azonban népszerű maradt, az 1990-es években pedig újra divatba jött, az [[elektronikus zene]] népszerű terjesztési formátumaként, a [[Lemezlovas|DJ]]-k keze alá dolgozva, mondhatni, akik sosem álltak át CD-re, és egyeduralkodóan hanglemezről játszották a zenét. A CD aztán kikopott a használatból, a „''vinyl''” hanglemez viszont, még a digitális lejátszási formátumok és rendszerek ellenére is a [[Lemezlovas|DJ]]-k klasszikus [[hanghordozó]]ja maradt.
| |||