„Budapesti helyiérdekű vasút” változatai közötti eltérés

Egy évvel később a Móricz Zsigmond körtér és Budafok, forgalmi telep között betétjárati jelleggel elindult az FVV sárga színű villamosa, ez betű helyett a [[4735-esös villamos (Budapest)|47-es jelzést]] kapta. 1954-ben Budafok és Budatétény között megépült a második vágány is, Budatétényben vonat-visszafordító vágányokkal együtt.{{refhely|Kertész 2017|79. oldal}} A HÉV-villamos párharc újabb fejezeteként az 1955 és 1957 között felújított járművek első példányát az FVV Füzesi főműhelyében sárga színűre festették, de felsőbb utasításra kénytelenek voltak visszaadni a jármű eredeti zöld színét, ugyanis a villamos és a HÉV eltérő tarifával üzemelt, a sárga szín pedig a minisztérium szerint félrevezette volna az utasokat.{{refhely|Kertész 2017|78. oldal}} A vonalcsalád 1958-ban visszakerült az újjáalakuló BHÉV-hez. Járműhiány miatt 1962-ben elindult az első (és egyben utolsó) mozdonyvontatású szerelvény, ehhez Pécsről vásároltak egy darab mozdonyt. A HÉV-ek azonban 1962. december 31-én jártak utoljára, másnap az FVV villamosai vették át a helyüket, Budaörs felé a [[41-es villamos (Budapest)|41-es villamos]], Nagytétény felé pedig a [[43-as villamos (Budapest)|43-as villamos]]. A Budaörs és Törökbálint közötti szakaszt a csökkenő utasforgalomra és az épülő autópályák többszöri keresztezésére hivatkozva felszámolták, a forgalom kiszolgálására a [[Fővárosi Autóbuszüzem|FAÜ]] indította el a [[88-as busz (Budapest)|140Y jelzésű pótkocsis autóbuszt]], ahol többek között a baromfiszállítást is engedélyezték.{{refhely|azonos=Legát221}}<ref>{{CitLib|aut = Zsigmond Gábor (szerk.)|tit =BKV 2016|loc = Budapest|red = Műszaki Könyvkiadó Kft.|ann = 2017|isbn = 9789631666076}}</ref>