„Komparatív előnyök modellje” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: lv:Salīdzinošā priekšrocība |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Tőke –> Tőke (közgazdaságtan) |
||
40. sor:
Ricardo modellje alapján viszont még egy megállapítást tehetünk: azt, hogy az országok minden lakója számára is hasznot hoz a külkereskedelem, hiszen bérük alacsonyabb volna a kereskedelemtől való elzárkózás esetén. Itt azonban a modell már elrugaszkodik a valóságtól. A [[19. század]] közepén Angliában eltörölték a hazai gabona védelméről szóló törvényt; ezt egyébként korábban maga Ricardo is szorgalmazta, éppen modelljének szabadkereskedelemre vonatkozó következtetésére hivatkozva. A törvény megszüntetésének hatására a gabona ára esni kezdett, az import – mivel már megérte – beözönlött Angliába, a földbirtokosok egy része, mivel nem tudta állni a [[gazdasági verseny|versenyt]], tönkrement. Az iparosok viszont az alacsonyabb élelmiszerárak miatt kevesebb bért fizethettek a náluk dolgozó munkásoknak, így hasznot húztak a változásokból. A [[társadalom]] bizonyos rétegeinek jól jött, másoknak kárt okozott a külkereskedelem.
Ricardo tévedése abban állt, hogy a komparatív előnyök modelljében a [[munkaerő]] az egyetlen [[termelési tényező]], az pedig szabadon áramolhat a különböző termékek gyártására létrejött iparágak között. Így a munkásoknak nem okoz gondot, hogy a gabonatermelés megszűnik: egyszerűen átmennek a gyorsabban fejlődő [[ipar]]ba. Persze már ez a megállapítás is erősen vitatható, de a valóságban ráadásul nemcsak munkaerő létezik, hanem más termelési tényezők is: például a föld és a [[Tőke (közgazdaságtan)|tőke]]. Ezek a tényezők pedig – különösen az előbbi – ''nem tudnak áramolni'' ipar és [[mezőgazdaság]] között, mert csak az egyik szektorban használhatók. Amikor az olcsó gabona elárasztotta Angliát, a föld mint termelési tényező nem tudott az iparba áramolni, így a földbirtokosok szükségszerűen tönkrementek.
Ricardo modelljét a [[20. század]]ban a [[Heckscher-Ohlin-modell]] és a [[specifikus termelési tényezők modellje]] kísérelte meg jobban a valósághoz közelíteni.
| |||