„Vuk Stefanović Karadžić” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: cu:Влькъ Стєфановищь Караджищь |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Vajdaság –> Vajdaság Autonóm Tartomány |
||
11. sor:
Vuk Karadžić is részt vesz a két szerb török elleni felkelésben.<ref> A [[Második szerb felkelés]] [[1815]]-ben zajlik le.</ref> A Karađorđe Petrović által vezetett Első szerb felkelés [[1804]]-[[1813]] leverése után Bécsbe utazik. Itt megismerkedik Jernej Kopitar [[Szlovénia|szlovén]] nyelvésszel, aki főcenzora a [[Habsburg Birodalom]]ban megjelenő [[szláv nyelvek]]en írt könyveknek. Kopitar segít Karadžićnak filológiai munkáinak megvalósításában. A Második szerb felkelés ([[1815]]) kirobbantójával, Miloš Obrenović szerb fejedelemmel való konfliktusai miatt, tilos neki Szerbiában megjelentetni könyveit, de a Habsburg Birodalomban sem teheti ezt meg, ezért [[Oroszország]]ban keres és talál barátokat. [[1819]]-ben a Szentpétervári Orosz Irodalomkedvelők Egyesülete tagjai közé fogadja, és [[1820]]-ban a Cári Orosz Akadémia ezüst érdemrenddel tünteti ki. Miután hosszabb-rövidebb időszakokban a szegénységtől szenved, [[1826]]-ban életjáradékot kap [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós]] cártól. Mégis munkáinak jelentős részét a Habsburg Birodalomban nyomtatják ki.
Vuk Karadžić rengeteget utazott. Szorgalmasan gyűjtötte a még virágzó szájhagyomány útján terjedő népi lírikus és epikus énekeket, balladákat, verseket, mondákat, népmeséket, mondókákat. Gyűjtőmunkája során bejárta Szerbia, a mai [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]], [[Dalmácia]], [[Montenegró]] és a mai [[Horvátország]] valaha szerbek által lakott kiterjedt részeit. Emellett bejárta fél [[Európa|Európát]], [[Buda|Budától]] kezdve, [[Bécs]]en, [[Halle|Hallén]] és [[Weimar]]on keresztül, egészen [[Szentpétervár]]ig.
Baráti, szivélyes fogadtatásban részesült a nagy német irodalmár [[Johann Wolfgang von Goethe]] weimari lakásán, ami csak kevés kivételes személyiségnek juthatott részéül. Goethe hathatósan tanulmányozta a Vuk Karadžić által gyűjtött és gondozásában kiadott szerb népi költészetet és egy időben szerbül tanult. Ennek köszönhetően Goethe németre fordította az egyik legszebb szerb népi balladát, a ''Hasanaginicát''.
| |||