„Kapu” változatai közötti eltérés

A vár kapuk, körítő falak kapui, stb. rendeltetésük miatt nagyban különböznek egyéb épületek kapuitól. Egészen a [[puskapor]] használatáig azok tornyokkal, bástyákkal, stb. vannak védve; már a reneszánsz alatt inkább dekoratív jellegük lesz, míg napjainkban csakis mint olyanoknak van értelmük. A görög építészet erődítvényeinek kapui egyszerű, minden lényegesebb dísz nélküli nyílások, fölül egyenes szemölddel vagy hegyes álboltozattal, védő tornyok nélkül vagy azokkal. A római várkapuk az [[etruszk]] nyomán boltozott, rendesen felgömbölyű tornyokkal védett, fölül sokszor díszes architekturával. A [[rómaiak]]nál oly elrendezést is találunk, hogy kocsik számára nagyobb nyílás vagy nyílások mellett a gyalogosoknak is vannak külön bejárói. Valóban megfélemlítő architekturával környezetten és rendkívül ügyesen védve látuk a középkor várkapuit. A rómaiak széles nyílása itt összezsugorodik; szellemesen szerkesztett vonóhidon át jutunk a kapuig, megy crénelage-os tornyokkal, kiugró [[erkély]]ekkel van védve és a külső szárnyas kapu után még két-három, részint szárnyakkal, részint fölülről leereszthető vasrostéllyal elzárható nyiláson keresztül enged csak a várba bejutni. Igen érdekesek a középkor elején épült mór és arab városkapuk, különösen [[Spanyolország]]ban és [[Egyiptom]]ban. Római mintára többnyire két félgömbölyű toronnyal védettek, mely tornyok egymás között többszörösen kiugró bolthajtással vannak összekötve. A reneszánsszal, mint mondottuk, a várkapuk jelentősége védelmi célokból mindinkább aláhanyatlik. Architektonikus kiképzésük csak díszítés és mint ilyen sokszor igen előkelő és nemes; védelmi tekintetben semmi értelmük. E korszak várkapuinak díszítésére erőteljes oszloprendeket használ, nagy hatású rusztika architekturával kombinálva ([[Verona]], [[Velence (Olaszország)|Velence]], [[Cambrai]], stb.). A díszítés néha több emelet magasságában halmozódik egymásra és mint ilyen igen gazdag és jól ponderált ([[Nápoly]], [[Toledo]], stb.). Minden jelentőségét elvesztette a várkapu a barokk és rokoko korszakban. Ez akkor már csak egy diadalív-féle római mintára ([[Párizs]], [[Bécs]], [[Gyulafehérvár]]), majd ez is eltűnik és a város területének kezdetét csak néhány dekorativ oszlop, korlát, egy többé-kevésbbé díszes vámépület, stb. jelzik.