„Flavius Magnus Magnentius” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
==Élete==
[[I. Constantinus római császár]] császár halála után három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Magnentius Constantinus császár harmadik fiának Constans császárnak a zsoldjában állt. Constanst, mint zsarnokot és kéjencet katonái megvetették és a katonák lázadása elől, ami Galliában tört ki, menekülnie kellett, útközben azonban Magnentius, aki a testőrség vezetője volt, 350-ben meggyilkolta. Ezután Magnentiust [[350]]. január 18-án a [[gallia]]i ''Augustodunumban'' császárrá kiáltották ki. Magnentius pogány volt. Azonnal engedélyezte a betiltott éjszakai áldozatokat, és gyorsan megszerezte a pogány arisztokrácia támogatását. Ugyanakkor az érmei hátlapjára egy nagy krisztogramot veretett, amivel a [[keresztények]]et sikerült megnyugtatnia. [[Constans]] halálának hírére [[Illyria|Illyriában]] az illyriai csapatok parancsnoka, Constantius nővére, Constantina kérésése [[Vetriano]] császárrá kiáltotta ki magát. [[II. Constantius|Constantius]] először elfogadta Vetrianot uralkodótársnak, ám 350 december 25-én a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta Vetrianot a császári bíbortól, bár életét megkímélte. A kedvezőtlen hírek miatt II. Constantinus félbeszakította a perzsák elleni hadműveleteit, és Illyriába sietett. Vetriano a seregével együtt csatlakozott hozzá, akit lemondatott, kárpótlásként azonban tisztes nyugdíjat adott neki. Az összecsapásra készülő ellenfelek mindketten Caesart neveztek ki. Magnentius frank rokonát, [[Magnus Decentius]]t a Rajnához, II. Constantius pedig unokatestvérét, a 337. évi vérengzés egyik túlélőjét, [[Flavius Claudius Constantius Gallus]]t Antiochiába, akihez Constantina nővérét is hozzáadta. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, aki közben magához ragadta a római birodalom összes tartományait,
== Forrás ==
|