„Galerius római császár” változatai közötti eltérés

[[296]]-ban a perzsa háború kezdetekor a [[Duna]] mellől az [[Eufrátesz]]hez vezényelték át. Első hadjárata megsemmisítő vereséggel végződött Callinicum mellett, és ez a vereség Mezopotámia elvesztését jelentte a birodalom számára. Azonban [[297]]-ben átkelt az [[armenia]]i hegyeken és döntő győzelmet ért el [[Narses]] felett, rengeteg hadizsákmányt szerezve, beleértve Narses háremét is. Kihasználva a helyzeti előnyét bevette Ctesiphon városát és [[298]]-ban Narses békét kért. Mezopotámia újra római fennhatóság alá került és a birodalom még további területeket is szerzett a [[Tigris (folyó)|Tigris]] keleti partján. Ez volt a [[Római Birodalom]] valaha elért legnagyobb kiterjedése keleten.

 

[[Fájl:Thessaloniki-Arch of Galerius (detail).jpg|thumb|250px|left|Galerius diadalívének egy részlete [[Szaloniki]]ben]]

 

Galerius ragaszkodott ahhoz, hogy kiadják az utolsó ediktumot, ami a keresztények üldözését még egyszer elrendelte [[303]]. [[február 24.|február 24-én]], és az elnyomás politikáját fenn is tartotta egészen a vallásokkal szembeni általános toleranciát meghirdető, [[311]] áprilisában [[Nicomedia|Nicomediában]] kiadott ediktum megjelenéséig, ami azonban már akkor jelent meg, amikor ő már a betegsége végső stádiumában volt. Az ediktumot nemcsak a saját nevében adta ki, hanem egyben Licinius és Constantinus nevében is, ezért elképzelhető, hogy ennek kiadásában már az ő befolyásuk játszott szerepet. Ez az ediktum jelentette a hivatalos keresztényüldözés végét a birodalomban.

 

 

Galerius [[311]]. [[május 5.|május 5-én]] halt meg Eusebius szerint szörnyű betegségben, valószínűleg valamilyen rákos daganat következtében. Galerius halálával a Diocletianus által életre hívott tetrarchia intézménye is végérvényesen átalakult.