„Paviai csata (1525)” változatai közötti eltérés

(→‎A csata: format)
 
[[Fájl:Páviai csata 1525.jpg|jobbra|bélyegkép|260px| I. Ferenc foglyulejtése]]
A császári seregek [[február 3]].|február 3-ára]] [[Pavia|Pávia]] alá értek, ekkora számuk ekkorra megközelítette a 23 000{{formatnum:23000}} főt. Frundsberg egységeihez csatlakoztak Pescara márki, de Lannoy és Bourbon herceg egységei. Azonban a megerősített francia tábor láttára nem támadtak, vártak arra, hogy mit lép az ellenség, akik azonban szintén vártak, arra, hogy elfogyjon a pénz a császári oldalon, és feloszoljon a sereg. Ez kis híján meg is történt: a hónap közepén a zsoldosok ultimátumot intéztek a tisztekhez, ha március 1-jéig nem támadnak, akkor elvonulnak.
 
A támadásra azonban már nem kellett sokat várni: [[február 23.|február 23]]-án éjszaka a vadaskert kőkerítését lerombolták a császári egységek, itt tudtak bevonulni a csapatok.
A roham katasztrofálisan végződött: bár a kisszámú császári lovasságot félresöpörték, a spanyol puskások távolról lőtték ki egymás után a lovasokat, akik jelentősen megcsappant számban érték el a landsknechteket, valamint a lovasok közt harcoló La Palice is elesett. A spanyol puskásokat a ''Fekete Sereg'' néven ismert német gyalogos egység támadta meg: a spanyolok nem tudtak védekezni eredményesen a főleg pikával felfegyverkezett német katonák ellen, így visszavonultak: ugyanígy tettek a másik oldalon a puskatűzben szintén megtizedelt svájciak is.
 
A ''Fekete Sereg'' katonái az ellenséges oldalon harcoló földijeikkel csaptak össze:. kegyetlenKegyetlen tusa kezdődött: Frundsberg emberei árulónak tartották őket, nem csoda, hogy szinte az összes közülük holtan maradt a csatatéren, csupán ötvenen élték túl a csatát.
 
A franciák további terveit a centrumba beérkező d’Avalos zúzta szét, aki egy rohammal szétszórta a maradék egységeket, ekkor még de Leyva katonái is kitörtek a várból.
 
Alençon hercege, aki távol maradt a harcoktól, de a zajok alapján úgy gondolta, hogy a francia sereg vesztésre áll, ezért átvonult a csapataival, majd felrobbantotta a [[Ticino (folyó)|Ticino]] hídját, így elvágta a maradék francia sereg menekülési útját, így I. Ferenc a túlparton rekedt. I. Ferencet Bourbon hercege akarta megadásra bírni, de a király nem akarta megadni magát a szemében áruló Bourbon hercegnek, így végül de Lannoy előtt tette le a fegyvert.
 
== A csata után ==