„Nicolas-Charles Bochsa” változatai közötti eltérés

'''Robert Nicolas-Charles Bochsa''' (Montmédy, [[Meuse (megye)|Meuse]], Franciaország, [[1789]]. [[augusztus 9.,]] Montmédy– ([[MeuseSydney]]), Franciaország –Ausztrália, [[1856]]. [[január 6., [[Sydney]], Ausztrália); francia [[hárfás]], zeneszerző, karmester, zeneműkiadó és színházigazgató.

Örökölt zenei tehetségének köszönhetően pályáján gyors sikerekkel indult. Apja, a Csehországból[[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]]ból betelepült Karl Bochsa oboás hétéves korától tanította oboázni és zongorázni. 1807-ben felvételt nyert a Párizsi Konzervatóriumba ''(Conservatoire de Paris),'' ahol Charles Simon Catel összhangzatra, [[Étienne Nicolas Méhul]] zeneszerzésre, a neves hárfás dinasztia tagjai, Marin és [[François Joseph Naderman]] pedig [[Hárfa|hárfázni]] tanította. Iskoláit kiválóan végezhette el, amit az bizonyít, hogy 1812-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleontól]] első díjat kapott, amit később [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] is megerősített. A rákövetkező évben a Császári Zenekar (Imperial Orchestra) hárfása lett és az Opéra Comique számára operákat kezdett írni.

1817-ben azonban pályája derékba tört. Mivel kedvelte a luxust, híres zenészektől (Berton, [[Étienne Nicolas Méhul|Méhul]], [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]], Nicolò) és befolyásos nemesektől (Decazes gróf, [[Arthur Wellesley|Wellington hercege]]) hamis váltók alapján nagyobb kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni. Bochsa az ellene indított büntetőeljárás elől Angliába menekült, az esküdtbíróság pedig távollétében, 1818. február 17-én, tizenkét év kényszermunkára és 4000 frank pénzbírságra ítélte. Családjával kapcsolata megszakadt, és nem tért vissza többé Franciaországba.

Angliában kezdetben alkalmi hárfaoktatásból élt. A még szinte gyermek [[Elias Parish Alvars|Elias Parish Alvars-t]], a későbbi európai hírű angol hárfavirtuózt is tanította. 1821-ben hárfa-professzori kinevezést kapott a Királyi Zeneakadémiára (Royal Academy of Music), ahová az éppen elszegényedő, de tehetséges Alvars-t is magával vitte úgy, hogy ösztöndíjat szerzett neki. 1826-ban lemondani kényszerült állásáról, mert francia elítélésére fény derült. Ekkor a londoni Király Színház (King's'(King’s Theatre)'' zenei igazgatója, valamivel később pedig az Olasz Opera karnagya lett.

1839-ben újabb botrányokba keveredett. Előbb azzal vádolták, hogy [[Bigámia|bigámiát]] követett el, amikor feleségül vette egy híres kurtizán húgát, Amy Wilson-t, anélkül, hogy elvált volna első feleségétől. Nem sokra rá pedig megszöktette Anna Rivière-Bishop operaénekest, aki az „angol Mozartnak” is nevezett Henry Rowley-Bishop zeneszerző felesége és három gyermek édesanyja volt. A pár ezt követően Európa, Amerika és Ausztrália útjait járta, számtalan koncertet adva mindenütt. Megfordultak Dánia, Svédország, Oroszország, Ausztria és Magyarország koncerttermeiben, majd egy újabb út során Belgiumban, Svájcban és Hollandiában is. Nápolyban 1843-1845 között Bochsa a [[Teatro di San Carlo|Királyi Operaház]] ''(Regio Teatro San Carlo)'' igazgatója volt, társulatával két év alatt több, mint húsz operát adott elő, háromszáz alkalommal.

1855 decemberében, az [[aranyláz]] idején érkezett Sydneybe. Mindössze egy koncertet adott, majd hamarosan elhunyt. A Camperdown temetőben nyugszik. Anna egy különös síremléket rendelt neki, sokféle szimbólummal és egy fekvő hárfával.

[[Kategória:ZeneszerzőkFrancia zeneszerzők]]