„VI. Fülöp francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: yo:Philip VI of France |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Richmond –> Richmond (Egyesült Királyság) |
||
62. sor:
A helyzetet bonyolította, hogy [[1341]]-ben kitört az [[1364]]-ig tartó [[bretagne-i örökösödési háború]]. [[II. János bretagne-i herceg|II. János]] herceg gyermek nélkül halt meg, és örököst sem jelölt ki. Ketten szálltak síkra a trónért: János féltestvére, [[Jean de Montfort]], illetve az elhunyt herceg unokahúgának, [[Jeanne de Panthièvre]]-nek a férje, [[Charles de Blois]]. Fülöp támogatását Blois grófja élvezte, lévén az unokaöccse, és bár a nőági örökösödés a bretagne-i [[jog]] értelmében elfogadott volt, a király gyakorlatilag felrúgta az őt trónra juttató száli törvényt. Montfort erre a hercegségbe sietett, biztonságba helyezte a hercegi kincstárat, majd miután számos erősségben bebiztosította önnön elismerését, segítségért fordult III. Edwardhoz.
Az angol király [[Richmond (Egyesült Királyság)|Richmond]] grófjává tette Montfort-t, akit a [[pairek tanácsa]] ismét elítélt. Charles de Blois a [[normandia]]i herceggel, [[II. János francia király|János trónörökössel]] együtt lendült támadásba, és Bretagne nagy részét megszerezte, börtönbe vetve ellenfelét. Montfort felesége, [[Jeanne de Flandres]] azonban folytatta a háborút, ráadásul [[1342]]-ben [[Brest]] városában partra szállt az angol erősítés. [[1343]]-ben [[malestroit-i fegyverszünet|Malestroit-nál]] fegyverszünetet kötött a két fél [[VI. Kelemen pápa|VI. Kelemen]] [[pápa (egyházfő)|pápa]] közvetítésével, ám az angolok kivonulás helyett a megszállták a legfontosabb bretagne-i erődöket. Az angol–francia harcok súlypontja a későbbiekben fokozatosan Normandiába tolódott el, és [[1345]]-ben délen is megnyílt egy front, amikor az angolok elfoglalták az [[1323]]–[[1325]]-ös [[Saint-Sardos-i háború]]ban elveszett [[Agenais]] térségét.
=== Crécy ===
| |||