„Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Német –> Németek |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Manierizmus –> Manierizmus (művészet) |
||
2. sor:
'''Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau''' (korábban Christian Hofmann von Hofmannswaldau) ([[Boroszló]], [[1616]]. december 25. - Boroszló [[1679]]. április 18.) [[Németek|Német]] [[költő]], [[író]].
A [[protestáns]] patrícius családból származó Hoffmanswaldau a boroszlói ''Elisabeth-Gimnázium'' és a [[gdansk]]i ''Akadémiai Gimnázium'' után a [[leiden]]i egyetemre járt (1638 - 1639). Itt a már boroszlóban megkezdett jogi- és államtudományi tanulmányait folytatta, de [[filológia|filológiával]] és [[költészet]]tel is elkezdett foglalkozni. 1639-el egy fejedelemmel közösen tanulmányi útra indult [[Anglia|Angliába]], [[Franciaország]]ba és [[Olaszország]]ba (1639 - 1641). 1641-ben hazahívták [[Róma|Rómából]]. Eleinte elsősorban tudományos és irodalmi témákkal foglalkozott.;1647-ben beválasztották a boroszlói városi tanácsba, amelynek haláláig tagja maradt. A protestáns érdekek képviselőjeként és szószólójaként többször utazott [[Bécs]]be tárgyalni (1657, 1660, 1669/70) Hoffmanswaldau az [[olasz irodalom|olasz]] [[
Az elkövetkező évtizedekben Hoffmanswaldau már csak két átfogóbb munkára vállalkozott: 1652-ben lefordította németre [[Giovanni Battista Guarini]] ''Il pastor fido'' című alkotását, 1664-ben pedig megírta a ''Helden-Briefe (Hőslevelek)'' című, 14 fiktív levelezést tartalmazó prózai költeményét, amelyet [[Publius Ovidius Naso]] ''Hősnők levelei'' című munkájáról mintázott. Csak 1679-ben határozta el írásai egy részének a kiadását, de ennek nem volt része erotikus hangvételű ''"Lust-Getichte"'' versei. Ezeket azonban 1695-ben ''Benjamin Neukirch'' antológiában (''Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesene und bißher ungedruckte Gedichte (Hoffmannswaldau úr és más németek válogatott és eddiglen ki nem nyomtatott költeményei) '' címen kiadta és ezek a versek azután nagyon sokáig uralták Hoffmannswalsau irodalomtörténeti megítélését. Hoffmannswaldau azonban nem csak az ironikus és frivol történetek mestere volt. Erről vallásos dalok, melankolikus hangú gondolatai az ember elmúlásáról, gyászversek, a helyes életről elmélkedő lírikus párbeszédek tanúskodnak, ill. [[Théophile de Viaus]] filozófiai hátterű ''Mort de Socrate'' (Szókrátész halála) írásának fordítása.
| |||