„Nuklid” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Nuklidjelölési konvenciók: 118m visszaállítása, mert a IUPAP-tól idézett példa volt. Cn frissítése. |
→Néhány példa a helyes fogalomhasználatra: egy érdekes példa hozzáadása |
||
50. sor:
* A <sup>2</sup>H (''N'' = ''A''−''Z'' = 2−1 = 1) és a <sup>3</sup>He (''N'' = ''A''−''Z'' = 3−2 = 1) ''izotón nuklidok'' (''N'' = 1). A <sup>3</sup>H és a <sup>4</sup>He egy másik kéttagú ''izotóncsoportot'' alkot (''N'' = 2). Egy adott elem csak egyetlen izotópjával szerepelhet az izotón nuklidok egy-egy csoportjában.
Az izomerekre (magizomerekre) kézenfekvő példa a gerjesztett magállapotú <sup>118m</sup>Ag és az alapállapotú maggal rendelkező, ''azonos nukleonösszetételű'' <sup>118</sup>Ag ''izomer nuklidok'' említett esete. Az ezüstnél maradva: a stabilitási vonalhoz közelebb még érdekesebb a <sup>108m</sup>Ag, mely gerjesztett állapota ellenére sokkal hosszabb felezési idejű (438 év), mint az alapállapotú <sup>108</sup>Ag nuklid (~2,4 min). Ráadásul a magizomer főleg (~91%-ban) elektronbefogással bomlik a <sup>108</sup>Pd radionukliddá. (A várt γ-bomlás, mely a <sup>108</sup>Ag alapállapotot eredményezi, csak ~9%-ban fordul elő.) Ezzel szemben az alapállapotú nuklid 97%-a β<sup>–</sup>-bomlással stabil <sup>108</sup>Cd nukliddá alakul (~3% itt is elektronbefogással, ill. részben β<sup>+</sup>-bomlással alakul át). (Mindez ellenőrizhető pl. a NewDat adatbázisban.) A magizomerek eltérő viselkedése bárki számára elegendő indokkal szolgál arra, hogy a mag eltérő energiaállapota miatt más-más nuklidnak tekintsünk két azonos magösszetételű atomot.
== Relatív nuklidtömeg ==
| |||