„Sébastien Érard” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Sébastien Érard.jpg|200px|bélyegkép|ASébastien kitüntetés hátoldalaÉrard]]

Strasbourgban született, apja kárpitos mester volt. A családi műhelyben gyermekkorától besegített, és a geometria, a műszaki rajz és a kézművesség területén már ekkor nagy tehetséget mutatott. 1769-ben apja meghalt. Ekkorés ekkor Párizsba költözött, ahol egy csembalókészítő műhelyében talált munkát. 1781-ben testvérével, Jean-Baptiste-tal saját műhelyt alapított, bár a féltékeny párizsi hangszerkészítők [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos királyhoz]] fordulva megpróbálták megakadályozni ebben. Első zongoráját 1777-ben, első zongoraalakú csembalóját[[csembaló]]ját 1790-ben készítette el. Cége zeneműkiadással is foglalkozott. 1792-ben elmenekült a [[francia forradalom]] elől. Attól félt, hogy a [[Mária Antónia francia királyné|Mária Antóniával]] való jó kapcsolata miatt támadás éri. Testvére Párizsban maradt, ő az új műhelyt Londonban a Great Marlborough Street 18. szám alatt rendezte be. 1796-ban visszatért Párizsba és a Rue de Flandres 112-ben új céget alapított. Ettől fogva sokat utazott a két város között, idejének java részét azonban Londonban a dupla [[pedálhárfa]] kifejlesztésével töltötte.

Jean-Baptiste fia, Pierre Érard (1796-1855) 1814-ben állt munkába a londoni üzletben. Érard halála után ő vette át a cég irányítását, és nagybátyjához hasonlóan sikeres üzletemberré vált. Alapelve volt, hogy a hangszereit tehetős, előkelő emberek vegyék, akik jó árat fizetnek. A cég a XIX[[19. század]] végére a legnevesebb hangszerkészítő műhelyek közé emelkedett. Különféle egyesülések, felvásárlások és névváltozások miatt a cég a XX[[20. század]] elején vesztett a jelentőségéből, ám még ma is számos régi Érard-márkájú hárfa és zongora van forgalomban használt hangszerként.