„Sébastien Érard” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
jav.
1. sor:
[[Fájl:Sébastien Érard.jpg|200px|bélyegkép|ASébastien kitüntetés hátoldalaÉrard]]
'''Sébastien Érard''' (korábbi nevén ''Sébastien Erhard,'' [[Strasbourg]], [[1752]]. [[április 5.]] – [[La Muette bei Passy]], [[1831]]. [[augusztus 5.]]) német származású francia hangszerész, a modern [[zongora]] és [[hárfa]] kifejlesztője, az Érard hangszerkészítő cég megalapítója.
 
== Élete ==
Strasbourgban született, apja kárpitos mester volt. A családi műhelyben gyermekkorától besegített, és a geometria, a műszaki rajz és a kézművesség területén már ekkor nagy tehetséget mutatott. 1769-ben apja meghalt. Ekkorés ekkor Párizsba költözött, ahol egy csembalókészítő műhelyében talált munkát. 1781-ben testvérével, Jean-Baptiste-tal saját műhelyt alapított, bár a féltékeny párizsi hangszerkészítők [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos királyhoz]] fordulva megpróbálták megakadályozni ebben. Első zongoráját 1777-ben, első zongoraalakú csembalóját[[csembaló]]ját 1790-ben készítette el. Cége zeneműkiadással is foglalkozott. 1792-ben elmenekült a [[francia forradalom]] elől. Attól félt, hogy a [[Mária Antónia francia királyné|Mária Antóniával]] való jó kapcsolata miatt támadás éri. Testvére Párizsban maradt, ő az új műhelyt Londonban a Great Marlborough Street 18. szám alatt rendezte be. 1796-ban visszatért Párizsba és a Rue de Flandres 112-ben új céget alapított. Ettől fogva sokat utazott a két város között, idejének java részét azonban Londonban a dupla [[pedálhárfa]] kifejlesztésével töltötte.
 
Magával a pedálmechanizmussal 1801. június 18-án készült el, azonban a hangszer még nem volt piacképes, mert további találmányokra is szüksége volt. Az első működőképes, forgalmazásra is alkalmas dupla-pedál rendszerű hárfáját 1810-ben Londonban készítette el. 1813-ban Párizsban csődhullám következett be, cége csak a londoni vállalat segítségével tudta a bukást elkerülni. Az új hárfát a Francia Akadémia tagjainak 1815-ben mutatta be, akik elfogadták. A találmány által rendkívüli hírnévre tett szert, és a piacot innentől kezdve az ő hárfái uralták. Élete utolsó évtizedében főleg a zongora továbbfejlesztésével foglalkozott. A hangszer sikerének köszönhetően 1824-ben minden párizsi adósságát visszafizette.
15. sor:
 
== Emlékezete ==
Jean-Baptiste fia, Pierre Érard (1796-1855) 1814-ben állt munkába a londoni üzletben. Érard halála után ő vette át a cég irányítását, és nagybátyjához hasonlóan sikeres üzletemberré vált. Alapelve volt, hogy a hangszereit tehetős, előkelő emberek vegyék, akik jó árat fizetnek. A cég a XIX[[19. század]] végére a legnevesebb hangszerkészítő műhelyek közé emelkedett. Különféle egyesülések, felvásárlások és névváltozások miatt a cég a XX[[20. század]] elején vesztett a jelentőségéből, ám még ma is számos régi Érard-márkájú hárfa és zongora van forgalomban használt hangszerként.
 
1864-ben utcát neveztek el róla Párizs 12. kerületében.