„Karlócai béke” változatai közötti eltérés

A '''karlócai békeszerződést''' [[1699]]. [[január 26.|január 26-án]] írták alá [[Karlóca|Karlócán]] ([[török nyelv|törökül]] ''Karlofça'', [[német nyelv|németül]] ''Karlowitz'', [[horvát nyelv|horvátul]] ''Srijemski Karlovci'', [[szerb nyelv|szerbül]] ''Sremski Karlovci'' – ma [[Szerbia]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]]). A béke az [[1683]]–[[1697]]-es, a [[törökök]]et a [[Magyar Királyság]] területéről kiűző [[Habsburg birodalom|osztrák]]-[[Oszmán birodalom|oszmán]] háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az [[Oszmán Birodalom]], valamint a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Monarchiát]], a lengyel-litván államot, a [[Velencei Köztársaság]]ot és [[Orosz Birodalom|Oroszország]]ot is magában foglaló [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak [[Magyarország]] nagy részét, [[Erdély]]t és [[Szlavónia|Szlavóniát]].

 

 

A karlócai békével [[Magyar Királyság|Magyarország]] nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) [[Temesköz]] kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét [[Savoyai Jenő]] herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erőket. [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma [[İzmit]]).

 

 

== A béke értékelése ==