„Vita:Középfölde” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
87. sor:
Ezek a lények a világot születésüktől fogva csak a világon belüli törvények kihasználásával tudják alakítani (bár az emberekre ez nem egészen igaz, a fene Tolkienbe és a bonyolult elgondolásaiba), ha mégis nagyobb hatalomra tesznek szert, az általában közvetlenül vagy közvetve egy szellemi természetű lénytől származik.
 
A [[tündék]] (quendek)m, avagy „Ilúvatar Elsőszülöttjei” állnak a szellemi lényekhez bármilyen tekintetben a legközelebb. Halhatatlanok, akárcsak az ainuk; ők a legerősebbek, a legszebbek és legbecsületesebbek, ők kapták a valák tudásából és természetéből a legtöbbet, akik vállalkoznak erre, azok a valákkal együtt laknak Valinorban, de akik Középföldén élnek, haláluk után azok lelke is Valinor erre a célra alkotott helyein (Mandos csarnokaiban) várakozik, mígnem az egyik megfelelő utódban ujjászülethet<!--csak néhány nolda kivétel-->.
 
A tündék a világ körein belül halhatatlanok (csak erőszak által halhatnak meg) és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyörűek. Sokkal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg őket és olyan sebekből is képesek felgyógyulni, amelyek emberre nézve bízvást halálosak lennének. Középföldén a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag<!--khmm -->. A tündék csoportosítása meglehetősen bonyolult, a Középfölde történelme szempontjából két legfontosabb csoport a noldáké (nemestündék<!--ez valószínűleg ford. hiba Réz vagy Göncz részéről; de annyira gyakori, hogy egyelőre maradjon--> vagy bölcstündék): ezek az egykor Valinorban élt tündék részben önkéntes, részben kényszerű száműzetésbe vonultak Középföldére (és elvileg ki voltak tiltva Valinorból, bár azon keveseknek, akik a HarmadMásodkor végén még éltek, megbocsátottak {{forrás?}}), valamint a sindáké, akik sohasem éltek Valinorban, hanem Középföldét választották otthonukul (noha Halhatatlanföld számukra nyitva állt).
 
Az [[Ember (Középfölde)|emberek]], avagy a „Másodszülöttek” népe, mind testi és lelki erőben, mind szépségben elmarad a tündék népétől. Azonban Ilúvatar különös Ajándékot adott nekik: a halálét. Ez nemcsak egyszerűen azt jelenti, hogy meghalnak, erejük csökkenésével lelküknek végleg el kellé hagynia testüket, sőt a világ köreit is, és újjá sem születhetnek, de azt is, hogy hatalmuk van sorsuk alakítására még az Ainuk Muzsikája (vagyis a Világ előzetesen „megírt” sorsa) ellenében is (a Szilmarilok szövegében Tolkien egyértelműen leszögezi: ez a két jelenség ugyanannak a dolognak a két oldala {{forrás?}}), amit még a valák sem mondhatnak el magukról.
; Emberek
 
Az emberek nem léphetnek Halhatatlanföldre. Ez a történelem során kétszer mégis bekövetkezett, egyszer Ilúvatar és az ainuk rendelkezése alapján, másodszor engedély nélkül, Az első esemény, Earendil vállalkozása Morgoth legyőzését, a második, Ar-Pharazon király lázadása, Númenor pusztulását eredményezte. A valák Númenor elpusztítása után „elrejtették” Valinort: a hozzá vezető út átkerült egy olyan valóságba, melybe csak a halhatatlanoknak van belépés.
{{Bővebben|Ember (Középfölde)}}
 
* Az első kor emberei: edánok és keletlakók - Az emberek [[Valák|Ilúvatar]] „másodszülött” gyermekei, akik a [[Nap (Középfölde)|Nap]] első keltekor ébredtek fel. Két fő csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek ([[keletlakók]]). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Első Korban (az Első ''[[Beor]] háza,'' a Harmadik ''[[Haleth]] háza'' vagy a ''haladok'' és a Második ''[[Marach]] népe;'' a keletlakók két ismert törzse pedig [[Bór (Középfölde)|Bóré]] és [[Ulfang]]é). Ezen kívül más keletlakók létezéséről is tudunk, akik azonban valószínűleg egy területre ([[Hithlum]]ba) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a [[Nirnaeth Arnoediad]] (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után. - Az edánok és keletlakók vélhetően a sötét erők fenyegetése elől vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.
* A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok - {{Bővebben|Númenor}} - [[Morgoth]] (egykor Melkor), az Első Sötét Úr legyőzése után ezért a [[valák]] létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy [[Númenor]]t (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ők is részesedjenek Halhatatlanföld fényéből, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már '''dúnadán'''oknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de a Númenorban felerősödő tündeellenesség (ami például abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl) végül eltávolította őket a tündéktől. Ez akkor érte el tetőpontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen ([[Szauron]] ösztönzésére). [[Ilúvatar]] dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst. A legenda szerint Szauron (akit Númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetsző” alakot. - Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetői Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.
* A Harmadkor - Elendil és fiai kikötöttek Középföldén, és uralmuk alá vonták a kontinens nagy részét, létrehozva délen a [[Gondor]]i és északon az [[Arnor]]i Birodalmat; sőt Délfölde egy részén is ([[Umbar]]) terjeszkedtek. Arnort a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az [[Angmar]]i Királyság, és olyan csatlósai, mint [[Carn Dûm]]) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált. Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult. Gondor még sokáig állt, sőt terjeszkedett is, ám lassan védekezésre kényszerült Középfölde szabad népeinek védelmében. A királyok családja kihalt, és alacsonyabb rendű emberek kezébe került a hatalom, amelyet aztán a [[rohírok]]kal is meg kellett osztaniuk. A harmadkor végén Szauron felemelkedésével végveszélybe került Gondor, ám az északi királyok leszármazottja, [[Aragorn|Aragorn-Elessar Telcontar]] a Gyűrű
Szövetsége segítségével legyőzte Szauront és újra egyesítette a két királyságot.
* Egyéb emberek - Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carn-dûmiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb.
 
; Törpök - {{Bővebben|Törp}} - A Szabad Népek egyike, akiket az egyik [[Valák|vala]], Aulë (a kovács) teremtett, de az [[Valák|Ilúvatar]] Gyermekeinek nevezett két faj (tündék és emberek) mellett Ilúvatar Fogadott Gyermekeinek számítanak. A legenda szerint Aulë – megunván az üres [[Arda|Ardát]] és azt, hogy nincs, akinek tudását átadja – megteremtette a törpök Hét Atyját (innen a hét törzs), ám mivel [[Valák|Eru]] Ardát saját gyermekeivel, a tündékkel szerette volna először benépesíteni, Aulë törpjeit is csak akkor ébresztette fel. -- A törpök, saját szavukkal ''khazad''ok emberszabású, alacsony és széles, erőteljes, tömzsi lények, valamennyien (nagyobbrészt asszonyaik is) szakállt viselnek. Kb. 250 évig is élhetnek. Kiváló bányászok és kézművesek, amellett Középföldén harci erényeiket is minden nép illő tisztelettel emlegeti. Ehhez hozzájárul, hogy mesterei a páncél- és fegyverkészítésnek, kiválóan kovácsolják a vasat és a követ. Kedvenc fegyvereik bárd, szekerce stb. típusúak. Büszke és makacs természetűek. Az idők során változó szívélyességű kapcsolatot tartottak fenn a noldákkal, ami hol közös munkákban, hol az egymás elleni háborúkban nyilvánult meg. -- Egymás közt saját nyelvükön érintkeznek, ez a [[khuzdul]], de más népek előtt e nyelvet a legnagyobb titokban tartják. Egyébként is titkolózóak és hajlamosak a kapzsiságra, noha szomszédaik ettől eltekintve megbízhatónak és tisztességesnek tartották őket. Egyesek közülük a sötét erőkkel szövetkeztek, de ez közel sem általános e nép körében.
Visszatérés a(z) „Középfölde” laphoz.