„Krenner Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} '''Krenner Miklós''', írói álnevei: Spectator, Szürke barát, Sétáló úr (Garamberzence, ma Szlovákia, 1875. július 18. – […” |
|||
6. sor:
A [[kolozsvári egyetem]] bölcsészeti karán szerzett tanári képesítést és doktorátust. Pedagógiai pályáját [[Déva|Déván]] kezdte (1900-1905), a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat titkára, egy ideig a Hunyadvármegye c. lap szerkesztője, az [[Erdélyi Múzeum]] munkatársa, majd [[Arad]]on tanár; itt a ''Jövő'' c. nyugatos irányzatú irodalmi folyóirat munkatársa. Az [[Első világháború|I. világháború]] alatt népfölkelő százados.
1919-ben Szegedre nevezték ki tankerületi főigazgatónak, innen visszatért Aradra, s a [[Római katolikus egyház|római katolikus]] főgimnázium tanára lett (1919-25). Ezekben az években mint főmunkatárs irányította a helybeli ''[[Rendkívüli Újság]]''ot és belső munkatársként működött az [[Erdélyi Hírlap]]nál, rendszeresen közölt a kolozsvári [[Ellenzék (napilap)|Ellenzékben]] és a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]]. Részt vett [[Keleti Sándor]] ''Kék könyv'' (1925) c. antológiájának szerkesztésében.
''Maradi és haladó irodalom?'' c. értekezése "az egyszerű és természetes szép" szolgálatában jelöli meg ars poeticáját, egy másik írása pedig már a címében is vallja: ''Van erdélyi irodalom'' (1926). Teljesen az írásnak szentelve további életét, az Ellenzék, Magyar Kisebbség mellett 1928-tól az [[Erdélyi Helikon]] hasábjain jelentette meg [[esszé]]it és értekezéseit. Az aradi Újságírói Klub és [[Kölcsey Egyesület]] elnöke, az [[EIT]] és [[KZST]] tagja, az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet elnöke. 1930-ban [[Kolozsvár]]ra költözött, és az Ellenzék főmunkatársa lett.
| |||