„Adónisz” változatai közötti eltérés

Csodálatos szépsége miatt [[Aphrodité]] (a föníciai [[AstarAstarté]]) beleszeretett a vadász és pásztor Adóniszba, és vele vadászgatott. A történet egyik változata szerint Aphrodité féltékeny férjekedvese, [[Arész]] ezért vadkanná változott, és a [[libanon]]i ''Afka-forrás'' mellett megölte Adóniszt. A [[mítosz]] egy másik változata szerint a vadkan [[Apollón]] volt, aki fia, [[Erümanthosz]] megvakítása miatt állt bosszút az istennő szeretőjén. Adónisz lelke az Alvilágba szállt, kiontott véréből pedig kökörcsinek nőttek. Aphrodité utánament az Alvilágba, hogy felhozza onnan, de [[Perszephoné]], aki szintén beleszeretett, nem akarta fölengedni. Az istennők vitáját [[Zeusz]] döntötte el úgy, hogy Adónisz minden év egyharmadát Aphroditével töltse a föld színén, egyharmadában az alvilágban éljen Perszephonéval, a fennmaradó harmaddal pedig maga rendelkezzen. Adónisz később ezt a szabad harmadot is Aphroditének engedte át.

Adonisz tisztelete az [[i. e. 7. századtólszázad]]tól mutatható ki; egyik legkorábbi fennmaradt említése [[Szapphó]] egyik verstöredékében olvasható. [[Ovidius]] például „Átváltozások" című munkájában írja le [[Venus]] és Adónisz szerelmét, az epizódba beillesztve [[Atalanté|Atalanta]] történetét is. A halott Adónisz siratásáról szól [[Bión]] egy költeménye. Bión költeménye szerint vörös rózsák sarjadtak Aphrodité könnyeiből, amelyeket a halott ifjú felett hullatott. [[Alexandria|Alexandriában]] szeptemberben tartották az Adónisznak szentelt ünnepségeket; ezekről szól [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] egyik idillje. Ugyanebben az időben az [[etruszkok]]nál egy [[Atuni]] nevű istent tiszteltek, aki [[Turan]] társa volt. Turan Aphrodité megfelelője és a [[lüdök|lüd]] Turannuval azonos – ezidőben az egész Mediterráneumban hasonló istenségek kultusza terjedt Itáliától Görögországon és Kisázsián át a Közel-Keletig.