„Aokigahara” változatai közötti eltérés

A leg­utóbbi 1707-es kitö­rés­ben ezt a terü­le­tet nem fedte be láva és hamu, így a ma ismert zöld erdő fenn­ma­rad­ha­tott. A talaj elsősorban vulkanikus kőzetet tartalmaz, ezáltal nagyon nehéz bármiféle eszközzel, csákánnyal, lapáttal megtörni. A növény­ze­tet főleg fehér céd­rus, fenyő és egy puszpáng-féle buk­szus alkotja. Helyi önkéntesek nem-hivatalosnemhivatalos útvonalakat jelöltek ki ragasztószalaggal az erdőben, ezek mentén szokták megtenni az éves „testvadászatot”. A műanyag szalag soha nincs eltávolítva, így kiváló útmutatóként szolgál az erdő turistalátványosságaihoz vezető utakhoz (Jég Barlang-barlang, Szél Barlang-barlang). Az első pár kilométer megtétele után az erdő sokkal tisztább, érintetlenebb, nincsenek egyértelmű nyomai az emberi látogatásoknak.

Aokigahara a [[San Francisco]]|San Franciscó-i]] [[Golden Gate]] után a második legnépszerűbb hely a meghalni vágyók körében. Népszerűsége többek közt Seicho[[Macumoto MatsumotoSzeicsó]]: ”Nami no Tou”Tó” című, 1960-ban íródott regényének is köszönhető, a történet végén ugyanis a szerelmespár ebben az erdőben követ el öngyilkosságot.

Aokigahara történelme azonban már a 19. században is összefonódott a halállal, előfordult az „ubasute”„[[ubaszute]]” gyakorlata, melynek során a család idős tagját kikísérték a hegyek közé, majd otthagyták, akihogy végül szomjan vagy éhen halthaljon. Sokan ma is úgy tartják, hogy az otthagyottak szellemei kísértik az erdőt.

2003-ban ez a szám 100-ra emelkedett, ugyanebben az évben a helyi kormány abbahagyta a halálozások számának közzétételét, ezzel próbálva a nyilvánosság szemében jelentéktelenebbé tenni Aokigahara öngyilkossággal való asszociációját. Az öngyilkosságok hatalmas száma miatt japán és angol nyelvű táblákat helyeztek ki az erdőben, azzal a céllal, hogy az öngyilkos jelölteköngyilkosjelöltek merjenek segítséget kérni, és ne dobják el az életüket.

2004-ben „Jukai„Dzsukai- A Fák Tengere a FujiFudzsi Hegy mögött” (樹の海, Fák Tengere) címmel jelent meg egy film Aokigaharáról [[Takimoto TomoyukiTomojuki]] rendezésében. Négy emberről szól a történet, akik ebben az erdőben szeretnének véget vetni életüknek. A forgatási helyszín felderítése közben Takimoto azt mondta az újságíróknak, hogy talált egy pénztárcát, mely állítása szerint 370 000{{szám|370000}} yen-[[japán jen]]t tartalmazott (~870 000kb. {{szám|870000}} forint), ezzel hangot adva annak a pletykának, miszerint Aokigahara egy kincsesbánya a „hiénák” számára.