„Edmond Halley” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A csillagok sajátmozgása: nagy kicsire... |
→A csillagok sajátmozgása: egyértelműsítés |
||
58. sor:
Időközben a [[Királyi csillagász]] Flamsteed szorgalmasan gyűjtötte a csillagok pozícióira vonatkozó mérési adatait, azonban azokat nem publikálta. Csak 1610-ben, [[Anna brit királynő|Anna királynő]] közvetlen utasítására adta át a Royal Society képviselőinek az adatokat, amelyeket Halley rendezett sajtó alá, és amelyek 1712-ben jelentek meg. Flamsteeed csillagkatalógusa mintegy 3000 csillag pozícióját tartalmazta, 10 [[ívmásodperc]] pontossággal.
Halley össze tudta hasonlítani Flamsteed csillagpozícióit a [[Hipparkhosz (csillagász)]] által a Kr. e. 2. században összeállított, jóval korlátozottabb terjedelmű és pontosságú katalógus adataival. Megállapította, hogy néhány esetben a Flamsteed által mért pozíció olyan jelentős mértékben eltért a 2000 évvel korábban megfigyelt adatoktól, hogy azt nem lehetett az ókori megfigyelők számlájára írni. A fényes [[Arcturus]] például a [[18. század]]ban több mint egy fokkal odébb látszott, mint ahol a görögök megállapították a helyét. Ebből csak arra tudott következtetni, hogy egyes csillagok Hipparkhosz kora óta ténylegesen, fizikailag elmozdultak az égbolton. Halley tehát 1718-ban felfedezte és kimutatta a csillagok [[sajátmozgás]]át. A csillagok egymáshoz képest történő elmozdulása mellett szóló bizonyíték egyúttal azt is bizonyítja, hogy a csillagok a háromdimenziós térben szétszórva, különböző távolságra vannak tőlünk.
1720-ban több kollégájával együtt megpróbálta tudományos módszerrel meghatározni a [[Stonehenge]]-i kőépítmény korát. Feltételezték (helytelenül), hogy az építők mágneses iránytűt használtak, és ebből háromféle kort is kiszámítottak. Az eredmények több ezer évvel eltérnek az építmény ma ismert korától, a próbálkozás jelentőségét az adja, hogy először kíséreltek meg tudományos igényű kormeghatározást.
| |||