„Fogalom” változatai közötti eltérés

A fogalmak elemzését azzal kezdte, hogy azok nyelvi megnyilvánulásait vizsgálta, ezzel az analitikus filozófia előfutárává és a modern [[logika]] megteremtőjévé vált. Frege rámutatott a kompozicionalitás elvére. A mondatok állítást fejeznek ki, de a mondatok részei alkotják az egészet, így az állításokat is összetevőkre bonthatjuk, melyek kiadják az állítást, illetve azt a gondolatot, mely az állításban fogalmazódik meg. Ennek alapján a fogalmak az állítások olyan befejezetlennek vagy hiányosnak tekinthető részei, melyet egy tárgyra vonatkoztvavonatkoztatva zárt állítást kapunk. Frege a fogalmakat ugyanolyan létező dolgoknak gondolta, mint a tárgyakat, csak ezeket absztrakt létezőknek kell elképzelnünk. Például a

:''NapoleonNapóleon győzött Waterloonál''

mondat egy állítást (fregei kifejezéssel „megítélhető tartalmat”) fejez ki. Ebben a ''győzött Waterloonál'' mondatrész egy fogalomra utal, a ''NapoleonNapóleon'' tulajdonnév pedig egy személyre, aki vagy a fogalom alá tartozik, vagy nem. A ''győzött Waterloonál'' fogalom azonban ugyanolyan létező entitás, mint [[I. Napóleon francia császár|NapoleonNapóleon]], csak nem a fizikai világban, hanem a fogalmak absztrakt világában létezik. Ebben semmi meglepő nincs, gondoljunk a Föld forgástengelyére. Ez is létező entitás, holott nem egy fizikai létező. Frege fenti nézetét platonista ontológiai alapállásnak nevezzük.

::''V''( ''NapoleonNapóleon'' ) = ''NapoleonNapóleon győzött Waterloonál.''