Wikipédia

„Juliette Récamier” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
link
Paxfax (vitalap | szerkesztései)
2 806 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kép:Madame Récamier painted by Jacques-Louis David in 1800.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|''Madame Récamier'', [[Jacques-Louis David]] (1800)]]
[[Kép:François Pascal Simon Gérard 003.jpg|thumb|240px|''Juliette Récamier ülőportréja'', báró [[François Gérard]] (1802)]]
'''Julie''' vagy '''Juliette Récamier''' (eredeti nevén Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard), ([[Lyon]], [[1777]]. [[december 4.]] – [[Párizs]], [[1849]]. [[május 11.]]) a korai [[19. század]]i irodalmi és politikai körök egyik vezetője volt („a Direktórium szellemének és csodájának asszonya”).
a Direktórium szellemének és csodájának asszonya”).
 
==Élete==
 
Juliette Bernard családja [[Lyon]] tehetős rétegéhez tartozott. Apja, Jean Bernard királyi jegyző volt. [[1786]]-ban [[Párizs]]ba helyezték. A konzulátus idején leváltották posztjáról, mert azzal gyanúsították, hogy a royalistákkal állt kapcsolatban. Felesége, értelmes és kacér asszony, szintén gazdag családból származott. [[1793]]-ban, amikor a terror javában dúlt, JuliettetJuliette-et férjhez adták szüleinek egyik barátjához, a gazdag párizsi bankárhoz. Gyöngéd, de plátói kapcsolatban élt a házaspár. Juliette valószínűleg Récamier házasságon kívül született lánya volt. Juliette erről csak jóval később értesült.
 
===Irodalmi szalon és politika===
 
Juliette szalont tartott, mely egy kiválasztott társaság talákozó helye lett. Hamarosan felkeltette a rendőrség gyanúját. A szép és kedves JuliettetJuliette-et számos rajongó vette körül. Szinte elsőként bútorozta be rezidenciáját etruszk stílusban. Antik görög ruhákat hordott a [[Direktórium]] alatt és ezzel jelentősen hozzájárult a császárság alatt uralkodó antik stílus népszerűsítéséhez.
 
[[Madame de Staël]] barátnője volt, s a császárság bukása után [[François-René de Chateaubriand]]hoz fűzte barátság. A [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]nal szembeni ellenállás egyik központi alakja lett. Szalonja jelentős szerepet játszott korának politikai és intellektuális életében. A császári rendőrség végül Párizs elhagyására kényszerítette.
16 ⟶ 15 sor:
===A hanyatlás évei===
 
[[1811]]. szeptembere és [[1812]]. júniusa között ''Châlons-en-Champagne''-ban és Lyonban élt, ahol barátságot kötött ''Camille Jordannal'' és ''Pierre-Simon Ballanche-sal.'', Majdmajd Itáliában tartózkodott, ahonnan csak a császárság bukása után térttérhetett haza [[Franciaország]]ba.
 
Nagy pénzügyi veszteségek érték és kénytelen volt barátnőjéhez költözni ''Abbaye-aux-Bois-ba'' [[1819]]-ben. Visszavonult a világtól, de a korszak valamennyi híressége rendszeresen látogatta. [[François-René de Chateaubriand]] haláláig hűséges barátja maradt.
29 ⟶ 28 sor:
 
==Irodalom==
*Gaston Frainnet, ''Biographie de Pierre-Simon Ballanche'', Paris, Picard et fils, 1903.
*Édouard Herriot, ''Madame Récamier et ses amis'', Paris, Gallimard, 1934.
*Agnès Kettler, ''Lettres de Ballanche à Madame Récamier'', Paris, Champoin, 1996.
*Amélie Lenormant, ''Souvenirs et correspondance tirés des papiers de Madame Récamier'', Paris, Lévy, 1860.
*Françoise Wagener, ''Madame Récamier'', Paris, 1990.
 
==Lásd még==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Juliette_Récamier”