„Perényi Imre (nádor)” változatai közötti eltérés

a
linkjav
a (linkjav)
a (linkjav)
II. Ulászló 1516-ban meghalt, ekkor tagja lett az „országtanácsnak”, amely régensként kormányozta a [[Magyar Királyság]]ot [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] kiskorúsága idején. Valószínűleg az ő közbenjárására lett „keresztfia”, [[Szerencsés Imre|Fortunatus Imre]], a kikeresztelkedett [[spanyolország]]i zsidó menekült II. Lajos államkincstárnoka.
 
Egyike azoknak, akik az [[1518]]-as országgyűlési határozatnak megfelelően a zálogba vett királyi birtokokat – ellenszolgáltatás fejében – visszaadták. Ezek [[Terpes|Terebes]], [[Szeged]], [[Kis-Szeben]] és [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]. [[1519]]-es halála jelentősen megkönnyítette Szapolyai útját a trónt felé, az egyik utolsó nagy akadály hárult el az útból. Szapolyai és hívei – jórészt a köznemesség – a rákosi országgyűlésen Szapolyait kívánták a régens–kormányzói posztra. Az „udvari párt” akadályozta ezt meg, de a budai várból ágyúlövéseket kellett leadni a lázongó köznemesség megfékezésére. Szapolyait kárpótlásul Perényi Imre mellé koronaőrré választották. A nádor halála után a nádori méltóságot is Szapolyainak akarták adni, az „udvari párt” irányítása alatt álló országtanács többsége azonban [[BáthoryBáthori István (nádor)|BáthoryBáthori Istvánt]] nevezte ki. BáthoryBáthori ugyan fiatalabb korában fegyvertársa volt Szapolyainak, de erre az időre már vetélytársakká váltak.
 
Halála után fiai, Péter és Ferenc kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek az ecsedi [[BáthoryBáthori István (nádor)|BáthoryBáthori István]] [[nádor]]ral és Báthory (III.) Andrással.
 
== Források ==