„Csákberény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a qczTemplate 0.95beta) (Népsűrűség újraszámolása |
link |
||
29. sor:
Csókakő és a hozzá tartozó Csákberény először [[1543]]-ban került a törökök birtokába. [[1687]]-ig, 144 évig volt török kézen. A község határában emelkedik egy kimagasló kopasz hegyorom, amit az emberek ma is ''Strázsa-hegynek'' neveznek. A hagyomány szerint ez a magaslati pont a török őrségnek őrhelyül szolgált. Tiszta időben az alatta elterülő Zámolyi-medencére, a [[Bakony]]ra és a [[Móri-árok]]ra jó kilátás nyílik. A [[török hódoltság]] idején Csákberény a fehérvári [[szandzsák]] igazgatása alá tartozott. A török idők viszontagságai nagyon megviselték ezt a vidéket. A lakosság az állandó zaklatás miatt biztonságosabb helyre menekült. A falu pusztává vált.
A puszta újratelepítését 1667-ben Keresztesi Varga Mihály, gróf [[Nádasdy Ferenc (főúr)|Nádasdy Ferenc]] engedélyével szervezte meg. A jövevények magukkal hozták vallási hagyományaikat, s nemcsak az új településnek teremtették meg az alapját, hanem a csákberényi [[református egyház]]nak is. Sövénytempomot építettek a jelenlegi katolikus plébánia helyén. 1671-ben Csákberény magyar földesurát gróf Nádasdy Ferencet a [[Wesselényi-féle összeesküvés]]ben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták. Az elvett csókakői birtokot [[I. Lipót magyar király|I. Lipót király]] 1678-ban [[Széchényi György]] kalocsai, később esztergomi [[érsek]]nek, majd 1691-ben báró Hochburg János főhadiszállítónak ajándékozta. Közben felszabadult a török uralom alól Csókakő is, mely birtok a Hochburg család fiúágának kihalása után 1752-ben a leányágon leszármazó gróf Lamberg Ferenc Antalnak jut. 1772-ben Lamberg Ferenc Antal gróf elrendelte, hogy Csákberényben és [[Zámoly]]on templomot, paplakot és iskolát építsenek. Az új [[barokk]] templom alapkövét 1775-ben tették le. Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben – klasszicista stílusban – a ''csákberényi kastélyt''. A lakosság többségét kitevő reformátusok vallásgyakorlatának rendezésére [[II. József magyar király|II. József]] felvilágosult uralkodó elveinek szellemében 1784-ben oldódott meg. 1788-ban felépítették a ma is látható templomot.
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején a község lakossága [[Kossuth Lajos]] és a szabadságharc mellé állt. A falu két, haladó szellemű papja a református '''[[Szikszay János]]''' és a katolikus '''[[Mansbart Antal]]''' lelkesen buzdította híveit a szabadságharc melletti végső kiállásra. Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatát mindketten felolvasták templomaikban. A szabadságharc bukása után mindkettőjüket elhurcolták, és borzalmas kínzások közepette kivégezték őket [[Nagyigmánd]]on, a református paplak udvarán. [[1862]]-ben a községháza teljesen leégett, a régi iratok elpusztultak.
| |||