„Vitellius római császár” változatai közötti eltérés

[[69]]. [[január 1.|január 1-jén]] Germania Superior [[legioRómai légió|legiói]] megtagadták az engedelmességet Galbának, mire [[január 2.|január 2-án]] Vitellius hadai őt kiáltották ki császárnak. Miután Felső-Germania legiói is elismerték, [[Gallia]], [[Raetia]] és [[Britannia (provincia)|Britannia]] teljes állománya hűséget fogadott neki. Vitellius tisztában volt saját korlátaival, így az előretörő hadsereg két felét [[Aulus Caecina Alienus]]ra és [[Fabius Valens]]re bízta, míg ő a tartalékosokkal követte őket. Akkor sem hátráltak meg, amikor megtudták, hogy [[január 15.|január 15-én]] Galbát meggyilkolva [[Marcus Salvius Otho római császár|Otho]], Nero hajdani ivócimborája lett a császár. Caecina és Valens márciusra kelt át az [[Alpok]]on, és [[Cremona]] mellett egyesítették erőiket. [[április 15.|Április 15-én]] a [[bedriacumi csata]] során szétverték Otho hadait, mire az – meg sem várva a felmentésére közeledő [[Pannonia (provincia)|pannoniai]] és [[dalmatia]]i legiókat – másnap öngyilkos lett. [[április 17.|Április 17-én]] a [[senatus]] elismerte Vitelliust császárnak.