„Mutinai háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Augustus –> Caius Octavianus Caesar Augustus |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Legio –> Római légió |
||
32. sor:
== A háború ==
Gallia Cisalpina helytartóságát eredetileg az év egyik [[praetor]]a, [[Decimus Iunius Brutus Albinus]] kapta meg, de Antonius elérte, hogy egy népgyűlés a tartományt neki adja, Brutust pedig [[Macedonia|Macedoniával]] kárpótolja. Brutus azonban, miután Antonius felszólította a csere végrehajtására, nem volt hajlandó a [[provincia]] átadására, hanem a Róma felé vonulást tettetve három [[
A Kr. e. 43 első napjaiban összeülő [[senatus]] mind Antoniust, mind a magát önkényesen társává kikiáltó [[Publius Cornelius Dolabella|Publius Cornelius Dolabellát]] elítélte, és a Caesar-gyilkosoknak, [[Marcus Iunius Brutus]]nak és [[Caius Cassius Longinus]]nak hatalmas erőket szavazott meg Macedonia és [[Syria]] kormányzósága mellett. Az év két consulja, [[Aulus Hirtius]] és [[Caius Vibius Pansa]] közben megkezdte a készülődést Antonius ellen: előbbi a propraetori rangra emelt Octavianus seregeinek társvezére lett, utóbbi pedig új erők toborzásába fogott. Hirtius és Octavianus öt legiója – kettő Antoniustól állt át, kettőt a veteránok közül toboroztak, egyet pedig újoncok alkottak – felvonult ugyan Mutina elé, de Pansa nélkül nem merték lerohanni Antoniust, így csak kisebb lovascsetepatékra került sor a két ellenfél között. Ugyanekkor Antonius egy híve, [[Publius Ventidius Bassus]] három legiót toborzott az [[Adriai-tenger]] partvidékén, de Hirtiusék erői elzárták az egyesülés útját, így Bassus nem avatkozott a harcba. Az elméletileg Antonius mellett kiálló, Galliát és Hispaniát igazgató hadvezérek ([[Lucius Munatius Plancus|Plancus]], [[Caius Asinius Pollio|Pollio]] és [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Lepidus]]) szintén nem mozdultak.
| |||