„Marcellinusz pápa” változatai közötti eltérés

'''Szent Marcellinus''' volt a 29. [[pápa (egyházfő)|pápa]] a történelem során. Biztos adatokat az ő esetében sem sorakoztathatunk fel. [[296]]. [[június 30.|június 30-án]] választotta a [[róma]]i zsinat a [[kereszténység|keresztény]] egyház vezetőjének, és egészen [[304]]. [[április 26.|április 26-áig]], haláláig maradt tisztségében.

Pontifikátusának története gyakran összefolyik elődjének, [[Caius pápa|Caiusnak]] a történetével, de utódjával, [[I. Marcell pápa]] uralkodásával is összefonódik '''Marcellinus''' története. A hagyományok szerint '''Marcellinus''' olyan korban lépett trónra, amikor [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] még nem indította el a [[kereszténykereszténység|keresztények]]ek elleni véres hadjáratát. A [[Római Birodalom|birodalom]] terjeszkedett, és a béke fejlődést hozott a hatalmas ország területén. Az egyház pedig rengeteg embert megtérített. [[302]]-ben azonban a császári hatalom szembefordult '''Marcellinus''' egyházával.

Eleinte azt követelték, hogy a [[kereszténység|keresztény]] katonák álljanak ki a hadseregből. Később elkobozták az egyház tulajdonát, és az összes könyvet, szent iratot elégették. A végső fokozatban pedig [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] vallásuk megtagadását követelte a [[kereszténykereszténység|keresztényektől]]ektől. Aki nem engedelmeskedett, meghalt. Ebben a zavaros korszakban a [[pápa (egyházfő)|pápai]] hatalom is megingott.

A [[Liber Pontificalis]] azt írja '''Marcellinus'''ról, hogy [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] tőle is megkövetelte vallása megtagadását, és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] meg is tagadta [[kereszténykereszténység]]ségétét, és áldozott a pogány istenek oltárán. Azonban kis idő múlva borzalmas lelki válságba került emiatt, és önként jelentkezett a császárnál, megerősítve [[Jézus|Krisztusba]] vetett hitét. Ekkor több társával együtt vértanúhalált szenvedett. Egy 5. századi [[püspök]], ''Petilianus'' feljegyzései szerint '''Marcellinus''' az egyház megmaradt szent iratait és könyveit is kiszolgáltatta a császárnak, aki elégette azokat.

Uralkodása a [[kereszténység|keresztény]] egyház egyik legnagyobb erőpróbája volt, hiszen a hit a legfelsőbb rétegeknél is megingott. A [[Liber Pontificalis]] alapján [[304]]. [[április 26.|április 26-án]] vértanúságot szenvedett, és 25 nappal halála után temették el a ''Via Salaria'' menti '''Priscilla''' temetőben. Ünnepét [[április 26.|április 26-án]] tartják.