„Élettan” változatai közötti eltérés

Egyik legfontosabb alapfogalma a [[homeosztázis|belső környezet]] ''(milieu intérieur)'', amely arra utal, hogy a szervezetünk egy sajátos közegben létezik, amely [[evolúció]]san konzerválódott és eredete az őstengerig nyúlik vissza amiben kialakultak a többsejtű élőlények. A másik legfontosabb a [[homeosztázis]], amely az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylados biológiai állandóságát biztosítják.

 

[[Fájl:Hippocrates rubens.jpg‎|Hippokratész (Kr.e. 460-377)|jobbra|200px|bélyegkép]]

[[Fájl:Galen detail.jpg|Claudius Galenus (Galénosz)(Kr.u. 126–199)|jobbra|200px|bélyegkép]]

Galénosz elképzelései szerint az artériás [[vér]] a [[szív]]ben keletkezik és onnan áramlik az artériás rendszerben a perifériás szövetek felé, ahol elnyelődik. A vénás vér keletkezésének helyeként a [[máj]]at tartotta számon és szerinte onnan áramlott a vénákban a szervezet különböző pontjaira. Ez mai szemmel nézve megmosolyogtató, mert az anyagmegmaradás törvényét mi az anyatejjel szívjuk magunkba, azonban az általa leírt működésre és funkcióra vonatkozó adatok és hipotézisek nagy áttörést jelentettek és az évszázadok során megkérdőjelezhetetlen tényekké erősödtek és egészen az újkorig tartották magukat.<ref>Kopper L., Schaff Zs.: Patológia (2006, Medicina)</ref>

 

[[Fájl:William Harvey 2.jpg|William Harvey (1578 – 1657)|thumb|jobbra|200px]]

Egy angol orvos, [[William Harvey]] [[1628]]-as felfedezése nyomán látott napvilágot ez az új tudományterület, aki korának orvostudományát felforgatva kísérletesen kimutatta, hogy a vénás vér a periféria felől áramlik a szív felé. Feltételezte továbbá, hogy a vér egy zárt rendszerben kering, az artériás vér és a vénás vér edényrendszere folyamatos egymással. Ennek felfedezése ténylegesen csak [[1661]]-ben történt, mikor [[Marcello Malpighi]] (1628 - 1694) felfedezte a nemrégen feltalált mikroszkóppal a '''kapillárisokat'''.

Latin nyelvű könyvének megjelenése („''Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus''”, Frankfurt, 1628) az élő természet, benne az ember megismerésében alapvető jelentőségű, megfogalmazásai a megjelenést követő több, mint 370 év alatt sem szorultak változtatásra.<ref>Fonyó A., Ligeti E.: Az orvosi élettan tankönyve (2008, Medicina)</ref>

 

[[Fájl:Claude Bernard 2.jpg|Claude Bernard (1813 – 1878)|jobbra|200px|frame|thumb]]

 

Ezt egészítette ki [[1926]]-ban egy amerikai fiziológus [[Walter Bradford Cannon]] ([[1871]]–[[1945]]) , aki bevezette a ''homeosztázis'' fogalmát, amely a szervezet azon képessége hogy megőrizze belső állapotának szükséges állandóságát.

 

[[Fájl:S15-Competitive Phagocytosis Assay in Collagen.ogg|jobbra|frame|200px|Sejtélettan (neutrofil granulocita gombát öl)|thumb]]

Ahogy az emberi bonctan (anatómia) nem fog változni belátható időn belül, mert nem nagyon fognak új, az ember felépítésére jellemző izmot vagy végtagot találni, így az élettan is a szemmel látható tartomány alatt folytatja a felfedező hadjáratát, mert az aorta szélkazán funkciójának vagy a lélegzésnek a vizsgálata már nem valószínű, hogy Nobel díjas felfedezéshez vezetnének. Ennek megfelelően manapság a '''''sejt és molekuláris élettan''''' képviselik a kutatások fő frontvonalát.<ref>Fonyó Attila: Az orvosi élettan tankönyve (2006, Medicina)</ref>

[[Fájl:MAPKpathway.jpg|200px|jobbra|Molekuláris élettan|thumb]]

Alapvetően fontos megjegyezni, hogy a természet egységes, tudományterületek szerinti felosztása az mindig mesterséges és erőltetett. Nem is lehet egyértelmű vonalat húzni, hogy meddig tart az egyik tudomány, és hol kezdődik a másik, ennek megfelelően minden tudósnak van egy saját elképzelése arról, hogy mit takar a saját szakterülete. Azzal a túlegyszerűsített megállapítással azonban mindenki egyetért, hogy az élettan az '''''élő szervezetek működését''''' vizsgálja, szemben a felépítést vizsgáló úgynevezett leíró tudományokkal, mint az [[anatómia]] vagy a [[patológia]].

 

Az élettan alapvetően a kísérletezésre épülő empirikus tudomány. A fiziológus kísérletek során tudatosan vagy véletlenül változtat meg körülményeket és a kapott eredményekből próbál meg következtetni az élő szervezet működéseire.

 

 

Minden élőlénynek beleértve a legegyszerűbb [[vírus]]okat, a legnagyobb fákat és a legbonyolultabb [[ember]]t is, megvan a sajátos működése. Ennek megfelelően az élettan felosztható úgy, hogy '''vírus élettan''', '''baktérium élettan''', '''növényélettan''', '''állat élettan''', '''humán élettan''' stb..

 

 

Fontos területei ezeken kívül a korábban említett '''sejtélettan''' és a '''molekuláris élettan'''.

</gallery>

 

<references/>

 

[[et:Füsioloogia]]

[[eu:Fisiologia]]

[[fi:Fysiologia]]

[[fr:Physiologie]]