„Domenico Michele” változatai közötti eltérés

A beiktatási ceremónia után Domenico erős kézzel ragadta meg a köztársaság kormányrúdját, sőt eleinte a városi nemesek legnagyobb rémületére túlságosan erős kézzel is. A háborúban edződött dózse áthatóan nem ismerte a különböző tanácsokat, a köztársaság addig nehézkesen kialakult intézményeit, egyedül a katonás rend, a közvetlen irányítás lebegett szeme előtt. Ezért döntéseiből egyhamar kizárta a Szenátust és más tanácsot. Kijelentette, hogy a velencei érdekeket azonnal meg kell védeni a Közel-Keleten, és ki kell terjeszteni a város befolyását azokra a területekre, amelyeket még [[Kereszténység|keresztény]] hatalom nem igázott le. A hadsereg élére személyesen kívánt állni, ezért távollétében úgy határozott, hogy a politikai, gazdasági és minden fontos kérdésben fia és unokája fog dönteni. A köztársasági intézmények teljes kizárásával döntött így, de mivel a szenátusnak nagy szüksége volt hadtudományára, nem ellenkeztek. Ezzel Domenico az abszolút uralom felé terelte [[Velencei Köztársaság|Velencét]].